Virág utca 3.

Kutyám mind jobban vérző, spriccelő farka. Az első vérszeplők a fehér bútoron, kislányom és Kitti arcán, a szobanövények nagy levelein, a könyvek gerincén, a porcelán Buddhán, a hófehér pintyőkén. Mintha golyótalálat érné, egy nagyobb csöpp Bem homlokán. Ki titokban, ki idegesen tiltakozva törli le, maszatolja el őket. Menekülnének, de már késő, félnek, ha mozdulnak, torkuknak ugrik a veszett fekete állat. Vérpettyek, foltok a képen, a fehér dogon. Csurom vér már a szoba, az egész Virág utca 3. Pánik. Akárha egy nagy vérengzés, öldöklés színhelyén lennénk. A pintyőke sebből kiesett tamponként hull a porcelán tálba, és pirosra festi vizét. Kis hintája üresen, nyikorogva himbálódzik. Kislányom vértócsában, mozdulatlanul. Fölé állok és beszórom liszttel. A kutya úgy ugrál, úgy játszik faltól falig, mint Ucellonál és Velickovicnál, nem lehet megállapítani, valóban megveszett-e, avagy csak játszik, boldog, hogy benn lehet közöttünk, örül a vendégeknek. (Fülszöveg)
 

---
A törésekbol keletkezo, töredékekbol összeálló regény "prototípusának" Tolnai pályáján a Virág utca 3 címu mu tekintheto (bár a két megelozo opus, a Rovarház és az Ördögfej címu regények is magukon viselik a formai kísérletek, a hagyományos regényforma megtörésének nyomait). Tudomásom szerint Tolnai az elso a magyar irodalomban, aki számozott szövegegységekbol alkot regényt - a Virág utca 3. 101 darabból áll - mintegy húsz évvel a Harmonia cælestis számozott mondatokból álló nagyformájának megjelenése elott. A Virág utca 3. Valéry-mottója akár a Költo disznózsírból elott is állhatna: "Írói munkám kizárólag abban áll, hogy olyan jegyzeteket és töredékeket veszek (szó szerint) munkába, amiket a világon mindennel kapcsolatban már leírtam történetem minden szakaszában. (...) A témát éppoly jelentéktelennek érzem az irodalmi muben, mint egy opera szövegét - amelyet a hallgató általában nem ért - és amely amúgy is csak puszta jelzés." (Valéry: Füzetek, Somlyó György fordítása.) Az elso számozott rész a Törd ketté ciklámenceruzád címet viseli, és egy képzeletbeli beszélgetést tartalmaz az almárium fiókjában lakó nagymama (a késobbi versek ómamája) és az unoka között: a ceruza kettétörése volna szükséges ahhoz, hogy az unoka beléphessen a nagymama világába. A Virág utca 3. a legkülönbözobb prózai szekvenciák gyujteménye, a naplószeru bejegyzésektol kezdve a prózaverseken át a kezdodarabhoz hasonló álomszeru, imaginárius rövidprózákig. Az utolsó, 101., Színház-novella címu rész DÉ-nek és az elbeszélo-fohosnek egy délutánját jeleníti meg. DÉ természetesen a barátot, Domonkos Istvánt jelöli, ezekben a prózákban hol valódi nevén, hol kezdobetuvel szerepel, mivel a szövegek és a szereploik is végig a valós és az imaginárius hátárán billegnek, lebegnek. Itt bukkan föl Remizov, akinek mondataival ezt az írást indítottuk: "Az óriási kopasz gorilla, a tévé szervezoje és kaszkadorje, Remizov rohant el a terasz elott. DÉ akkortájt Remizovot kedvelte legjobban városkánkban. Néha napokig kísérgette. Nagy sikere van a noknél, mesélte, a múltkor is benn az egyik szakácsnot a rostély mellett kefélte, majdnem a megszenesedett csevapok közé dugva gumibotnyi farkát. Noha DÉ-t egyszer kis híján ledobta a Duna-hídról, mégis Jugoszláviában éppen a reneszánszát élo, finom kis orosz misztikust, csipkeverot, Alekszej Mihajlovics Remizovot idézte számára." Ebben a pár mondatnyi töredékben is együtt van a Tolnai-regény majd' minden lényeges eleme: a Rejtot és a ponyvaregényeket idézo kalandosság, eseményesség (vö. az életinterjúban: "az elso könyvek, amik a kezembe kerültek, ponyvák voltak"), majd a kalandregény fölfüggesztése, megtörése és valamilyen asszociáció, itt például névazonosság révén történo áthúzása a legmagasabb intellektuális, esztétikai szférába.
Mikola Gyöngyi (ÉS)