Vasfüggöny

Nem szóltam, jóllehet semmit sem értettem. Ugyanis én nem tudtam, mi az, hogy: vasfüggöny.
Nem maradt más, mint végére járni a dolognak. Megkérdeztem édesanyámat. Mi az, hogy vasfüggöny? Kérdezd meg a Mészáros Pista bácsit, ő kulisszatologató a színházban. Örültem, hogy bemehetek a színházba, ugyanis fülig szerelmes voltam a Csárdáskirálynő főszereplőjébe, mármint magába a királynőbe (akinek az öccse majd Rómában szétveri a Piétát). És akkor Pista bácsi elmagyarázta.
Hogy az egy függöny, amit a színházakban előadás végén le szoktak engedni. És hol a miénk, a mi vasfüggönyünk?! csattantam fel, mert meg voltam győződve, a kommunisták elvették a színháztól. És fölszerelték a határra (mind a két oldalon kommunisták voltak, csak másfélék, a túloldaliak jobban húztak az oroszokhoz, jóllehet az innenső oldaliak harcoltak volt velük, az oroszokkal vállvetve). Hogy ne mehessen át a vonat Szegedre (Magyarországra). Az ilyen kis, műkedvelő színházaknak nincs vasfüggönye, mesélte. De én Pesten, a háború előtt, jártam olyan színházban, ahol volt vasfüggöny. Meg is érinthettem. Ki-be mehettem az ajtaján. Az ajtaján? kérdeztem. Igen, a vasfüggönynek van egy kis ajtaja, olyan, akár egy tapétaajtó, csak vasból, acélból. Amelyen, ha nem akar elülni a taps, még egyszer utoljára kimehet a színésznő... Igen, mondta, ámulkodásomra: tapétaajtó, acéllemezből.
Namármost ez a két dolog, az országhatári, a horgosi-röszkei, illetve hát szegedi és a színházi vasfüggöny teljesen összekeveredett bennem. Minden alkalommal vártam, egy varázsigére, varázsérintésre kinyílik az ajtó, és vonatunk szépen átrobog az anyaországba... Vagy arra is gondoltam, azt is vártam, görcsösen kapaszkodva, hogy valamelyik mozdonyvezető, masiniszta elbambul, elszundikál, úgy tesz, mintha elszundikált volna. És nekihajt, áttöri a vasfüggönyt.
Később megszűnt, elvesztette jelentőségét a vasfüggöny (hasonlóan, mint majd a berlini fal is), láttam egyszer, vadetetés közben a határsávban, egészen közelről, hogyan rozsdásodik, mármint rozsdásodnak a karaulák. Mert valójában csupán elaknásított sáv, szögesdrót, meg karaulák képezték az ún. politikai-katonai vasfüggönyt, szögesdrótok, karaulák, amik most ott rozsdásodnak elhagyatottan magukban... De számomra valamiféleképpen felcserélődött a kettő, még mindig ott van kint a színházi, jóllehet láttam, hogy nincs, csak kénytelenek voltak kinyitni a kis ajtót a szünetelni nem akaró tapsvihar miatt, a színházban pedig ott a tömérdek szögesdrót, karaulamaradvány, akna...