Tolnai Ottó: Tollszag

"Ami pedig magát a gyöngyöt illeti, valódi igazgyöngyben utaztak, ha nem, akkor meg gyöngytyúkot tenyésztettek, mint T. O. Olivér a Járás Tengermelléknek (Primorje) nevezett részén." - a Híd márciusi számát Tolnai Ottó Tollszag című elbeszélésével ajánljuk.

A hét verse - Tolnai Ottó: Pilinszky kiskanala

Ha angyalok találkoznak a szocreál Budapesten, az ilyen. Az egyik nem issza meg, hanem időtlen időkig kavargatja elmerengve a feketét. A másik elejti a zsebre tett alpakka relikviát. - A hét versét, amely 2001-ben, a Balkáni babér című kötetben jelent meg, Keresztury Tibor választotta.

Lábatlanok ily vad körtáncát kacagó dalát avagy a kereszt megtalálása

Említettem már biztosan többször is

hogy a római campo dei fiori

hol giordano brunót

a végtelen csapongó filozófusát

(a racionalisztikus poétikák nagyellenfelét1)

elégették

csuklyás szobra előtt pasolinit

felravatalozták

igen emlékszem mindig pontosan így kezdem


Valamint életünket sem tekinti regényesnek

Sötét szövegeim könnyen írtam



 



Az alsókonyha két kis helyiségét

Szaunává kezdte volt átalakítani

De végül is nem borította be

Fenyőfával a falakat


A repülő úr és a repülő leány avagy feljegyzések a vég tónusához (3. rész)

Ha jól emlékszem - jóllehet még nem emlékezem és máris ilyen jellegű problémáim vannak -, '67-ben vezetett el egyszer Jasna Melyinger a Nazor nevét viselő, nekem akkor eldugottnak, isten háta mögöttinek tűnő, kis, péterváradi könyvtárba.


Feljegyzések a vég tónusához (4. rész) A csantavéri kisbicskázás B. Petárnak (Csantavér)

Mint a töltött galamb. Olyan voltam. Mint a töltött galamb, Ottó úr, mondogatja Dudus. Illegve-billegve elnyűtt magassarkú papucsában, mutatja is, milyen volt, milyen bögyös-faros. Elsô férjem nagyon szeretett volna meztelen látni, könyörgött, csak egyszer engedjem neki végignézni, hogyan mosakszom, énekelve, a nagylavórban. De olyankor mindig kisöprűztem, kizártam a konyhából. Aztán meg egyszer csak jött, ott volt: a háború. Mert az nem jön, hanem egyszer csak ott van. Szinte nem is maradt idôm azt mondani elsô férjemnek, na, jól van, gyere.


Gyengédebben egy (két) levél piszkozata, avagy feljegyzések a vég tónusához

Gyengédebben gyengédebben gyengédebben. (Nem, ez nem Lenin, ez parafrázis.)


Csalogány

Gorotva öreg, szürke Opeljában hajtott hazafelé újvidékrôl Palicsra, lassan, ráérôsen, talán még sosem ennyire ráérôsen. Mindig idôzavarban volt, ahogy ô szokta volt mondani, általános pánikban élt. Nem ismert magára, egyszer még a visszapillantóban is megnézte, ellenôrizte, valóban ô ül-e a volánnál, mert tényleg nem emlékezett, mikor is volt ennyire nyugodt, ráérôs. Talán elôször történt meg vele, hogy indulás elôtt nem pillantott az órájára, nem határozta meg körülbelül, mikor is kell hazaérnie.


Gyengédebben egy (két) levél piszkozata, avagy feljegyzések a vég tónusához

Gyengédebben gyengédebben gyengédebben. (Nem, ez nem Lenin, ez parafrázis.)


A kedves piemonti kô

Amikor úgy tűnt

nekem már többé

nem adatik meg

ismét a vers

kínomban arra gondoltam

írok egy kis vékony szegény-

szürke verseskötetet

szerbül