Pilinszky és Jován

Azt hitték ahogy felfutottam zihálva
a balettpatkányok már ott spicceltek
a tükörfalon
magam is azt hittem ahogy lefutottam
zihálva a földalattiba
(föl-le a tükörfalon)
még mindig félek pissoirnak vélem:
egyből (és nem szépen hajszálanként)
megőszültem.
pedig csak gipszet kubikoltam
egész éjszaka a jovánnak
és ő sztaniol tepsikben nyújtotta
ügyesen akár egy balkáni pék
az is a jovánovics jován
egy balkáni pék
mesélik ugyanis van a balkánon egy fajta
börek: burek s ništa.
azt még heidegger is megkóstolta volna
mármint a semmivel töltött böreket
mondd ismered ezt az étvágyat
a semmi étvágyát
igen jován jovánovics egy olyan balkáni pék
egy olyan nagyszívű balkáni balfék
jóllehet sosem is voltak balos érzelmei
akinél a semmi a tészta és a töltelék is
minden más szeplőt ejtene (akárha mákkal töltené)
amikor elkészültünk egy reszlivel megáldoztam
hogy a hajnali misét is átugorhassam
és azokban a pékségekben
ahol az üres börek (burek s ništa) készül
ott még a tücskök is fehérek
a balettpatkányok spiccében is
egy kis ostyagyurma van
azon pipiskednek
a balkáni pék (nagyszívű balfék) pépjén
a jován keveri az öreg balettcipészeknek
a patkányvérecskét hogy felszippantsa
(nagy patkányfogó az opera jóllehet a diótörő
egérkéit ejti csapdába csak)
igen a flamingóselyemben is csak egy marék
gipsz az amibe a mester (a teremtő) lelket lehel
tudom akik nem hajszálanként őszülnek
hanem egyszerre mint vörösmartynál a föld
mint vörösmartynál az isten
mind azt mondják a jovánnak kubikoltak gipszet
és többé nincs is szándékomban mást csinálni
mint kubikolni a jovánnak a szűz alabástromgipszet
noha valójában fogalmam sincs hol is a műterme
de hát én mindig is kubikos szerettem volna lenni
e szűz anyagok (gipsz liszt etcetera) kubikosa
legközelebb már így is fogok bejelentkezni
a fényes világi szállók recepcióján: kubikos.

"A mester észrevette meghatódottságomat, tetszett neki, barátságosan rögtön közölte is, hogy ezek a pékségi tücskök épp olyanok, mint a mezeiek, csak a színüket változtatják meg ebben az új környezetben. Fehérekké válnak, mintha örökké lisztben fürödnének, jóllehet meg sem érintik a lisztet." (Német István: Díszudvar)