Miquel Barceló árnyéka

A semmi: Isten árnyéka. Nicolas Gómez Dávid
 
Kicsoda az, ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt? Prédikátor könyve
 

Előbukkant a nap. A homokfátyol háromszögletűre torzította. Olyan volt, mint a testünkbe égetett billog. A napszúrástól egymás után estek össze az emberek. Egyre többen veszítették el az eszüket. De már nem voltak többé délibábok, hogy csalogassák őket áttetsző városaikkal. Nem volt többé sem délibáb, sem tiszta láthatár, sem bizonyos vonalak. A homok a téglaégető kemencék torlódó lángjához hasonló fénybe burkolt bennünket.
Felemeltem a fejemet, s a kígyózó lángvonalakon át megpillantottam az égen azt a sápadt parazsat, amelyik ezt a tűzvészt táplálta. „Isten megtüzesített vasa – gondoltam magamban –, amely most billogot süt ránk, mint az oktalan baromra."

– Mi bajod van? – kérdeztem az egyik tántorgó katonámat.
– Megvakultam.

Antoine de Saint-Exupéry: Citadella
 
A föld kihűlt rég. És én Afrikában
Nagy jéghegyek közt élek egyedül.

Gárdonyi Géza: Az utolsó ember
 
 
Negyedik
 
A szépet mint olyant ostromolják mind
A virágcsendéletek
S a szép mint olyan forró olajat önt alá
A várfalakról az ostromlókra
S a szép mint olyan végül is képtelen
Megszépülni
Ám akkor egészen véletlenül
Íme egy szép
A legszebb virágcsendélet
Olyannyira az hogy nem is állíthatod ezt
Se semmi mást nem állíthatsz:
Az egyik szögön kampó kötélcsomó miegymás
A másikon nyakára hurkolt zsinegen
Félig kopasztott kizsigerelt tyúk
Hosszan lecsüngő karmos lábakkal
Amelyek pikkelyes bőrén látni Miquel
Azúrkékfestékes kezének nyomát
És aztán ott valahol balra alul a műterem falára*
Ács- vagy közönséges ceruzával száraz filccel
Elefánt- aranysakál-fanszőrrel felskiccelve
Egy buta áttetsző öblös kis üvegedényben
Néhány szál (8-10) száraz apró csillagforma virág
Ahogyan balra dől hosszú szárán gyengédségében
Akárha korbács visszacsapni készül a szögön csüngő
Korpuszra mert lám még mindig a szép mint olyan
Az aktív
Hallod a korbács egyre suhogó csapásait
S arra gondolsz Rimbaud is kaparhatta volna
Körmével miközben egy deszkapamlagon
Rothadt a fal mellett mert a papirosokra
Kapart dolgait már felzabálták a termeszek
Amelyek egy egész gazellát húztak fel
A boly áldozati oltárának feneketlen dombjára.
* Párizs, Rue Vielle du Temple
 
 
Hatodik
 
Miquel úgy festette meg svájci galeristája
Bruno Bischofberger portréját
Akár egy afrikai kalandorét
Aki mi sem természetesebb mint hogy
Rimbaud-val is találkozott üzletelt volt
Gyönyörködött ahogyan Rimbaud rajzait
Csipkévé verik felzabálják a termeszek
Ám akinek sikerült relatíve élve visszatérnie
S most érzékenyebben tud reagálni erre a mallorcai
Művészre aki néhány künn- illetve hát benn-
(Minden benn az izzó kemencében) felejtett asztalt
Széket festve a sivatag közepén
Azt vette észre az árnyék anyaga erősebb
Az asztal és a szék anyagánál
Az árnyék lett gyalulva szögezve
A termeszek egyedül árnyékod nem verik csipkévé
A sakálok egyedül árnyékod nem zabálják fel
Mint felzabálják húsod jóízűen ropogtatva
Felzabálják csontjaid
S ez jó s szép is mert csak most sejtjük
Az árnyék az ember
Mármint az a hús-vér valami
Csak másodlagos kísérője amitől végső ideje
Érzékeny búcsút venni
Avagy egyszerűen csak eltekinteni
Jóllehet Bruno Bischofberger sárga nyakkendője
Akár Rimbaud emlékezetében a Szajna selyme.
 
 
Hetedik
 
Egy teve árnyéka
Milyen megnyugtató
A púp plusza
Az égő Semmiben
S valóban máris
Egy karaván árnyéka
A Semmi szép púpjai
Alól ahogyan kisétálnak
Az égő Semmit kérődző
Szakállas állatok.
 
 
Nyolcadik
 
Arról már hallottam
Ahogy szabad kézzel döfnek a bika szívéig
Szabad kézzel tépik ki szívét
De azt csak most láttam Miquel festményén
Ahogy önnön szívét tépi ki s mutatja föl
Akárha valami győzelmi mámorban
A sivatag sárga embere
Jóllehet mi a fenét is jelenthetne az ember
Szíve a sivatag közepén
Még ha felmutatva is
A Semmivel játszó délibábban
Talán ha
És ebben is van áldozati felmutatás
Talán ha egy kilöttyintett pohár vörösbort.
 
 
Tizedik
 
Mennyire irigyeltem gyermekkoromban
Mást talán nem is irigyeltem
Hiszen még enyém volt a mindenség
Mennyire irigyeltem: a kéményseprőt.
Hogy olyan fekete
Akkortájt még nem tudtam
Hogy léteznek fekete emberek
Amelyek úgy mozognak
Futnak mint az antilopok és a gazellák
Amikor leégett a házunk napokig nem
Néztem tükörbe
Amikor először álltam tükör elé
Megsejtettem kell létezniük fekete embereknek
Akik mint én nem kéményseprők.
 
 
Tizenegyedik
 
A kékkel körülkent
Fekete kagylóban egy falatka
Nyelvünkkel érezzük
Akárha clitoris után matatva
Nyelvünkkel amelyet ha netán
Összecsukódik éles pereme
Levágja
Levágja nyelvünket
Nyelvünkkel
Levágott nyelvünkkel érezzük
Levágott nyelvünkön mutatjuk fel
Lám egy falatka: okker.
 
 
Tizenharmadik
 
Sok alkoholista barátom volt
Isteni aranyos emberek
Megfigyelhettem
Semmi sem borzalmasabb számukra
Mint ha valaki italt talál kiönteni
Arcuk grimaszba rándul
Szívük akárha valami nagy horog
Rántaná tépné ki
Aki egyszer is vándorolt
Tévedt el sivatagban
Az többé képtelen elviselni
Egy feldöntött pohár
Egy kilöttyent korty víz látványát.
 
 
Huszonötödik
 
Amikor a papír úgy kezd foszlani
Elkoptatták a homokviharok
Átrágta a sok nyű
Elkopott a sok nyű miatt való
Vakaródzástól
Fához való dörzsölődzéstől
Jóllehet nincs fa
A nemlétező fa árnyékához is dörzsölődne
Amikor a papír úgy kezd foszlani
Mint a bőr
Jóllehet a széthányt fehér csontok között
Mintha sejlene a gazella szarvának
Kecses íve
Mert végül is ugye
Ez az enyhén megcsavart csont
Ez a kecsesség mint olyan
Maximuma Isten művészetének:
Ez a Semmibe való kecses döfés.
 
 
Huszonhatodik
 
Érdekes mindig mennyire megörülök
Amikor a Barceló-irodalmat böngészve
Bonnard és Twombly nevére bukkanok
Itt meg kellene állni és azt mondani:
Ennyi.
Mi is ezt akartuk mondani:
Ezt és ennyit.
E portugál (mallorcai) művésztől függetlenül
Legalábbis a festészetet illetően azt hogy:
Bonnard és Twombly.
Igen függetlenül attól hogy aztán mennyire radikális
Avagy mennyire mutatós már-már
E két pont közötti
Pollock gesztualitása és Tapies anyagszerűsége
Által ide-oda hullámoztatott
Opus
Ugyanis Twombly nullafokán is
Ugyanúgy ehető még a festék
Jóllehet nem több a páva agyánál
Egy kagyló csöpp pinahusikájánál
És az sem kevésbé fontos számomra hogy
A Bibliothèque valamint a Bibliothèque à la mer
És a Tinta, Vino, Lluvia festőjénél első helyen
(Ecritores favoritos): Nabokov áll.
(Danilo Kiš és Albahari korai híve Nabokovnak
Válogatott műveinek szép sorozata
Két évvel a háború előtt jelent meg Belgrádban
Jóllehet Albahari már akkor sejtette a dolog hiábavalóságát
Danilo nemsokára meghal Albahari pedig Kanadába távozik
Nálunk kevés mai író dicsekedhet tizennégy [számokkal: 14]
lefordított könyvvel, ám azzal a ténnyel is,
hogy ezek a lefordított műveik szinte semmi nyomot sem
hagytak irodalmunkban.)
A Luzsint és a Lolitát Branko Vučićević
Marija Dragojlović (Bem első felesége)
Férje fordította verseskönyvét pedig Djerić
Én most csak a Lolita 5. fejezetének indítását
Idézném (meg hát a pigment okán a legvégét)
A ventilátor által szétfújt rajzlapokra
Is utalva vele természetesen
Különben ugye éppen az 5. fejezet az
Amelyben a nimfácska fogalma is
Bevezettetik majd:
Ifjúságom napja, most, visszanézve, mintha halvány, egyforma papírfecnik kavargó káoszaként szállna el tőlem, akár a használt toalettpapírok hajnali hóvihara, mit az utas láthat a szerelvény végére kapcsolt vasúti kilátókocsi mögötti légörvényben kavarogni.
Versei közül pedig csak az 1923-ban írt
Gumiljov emlékére címűt szeretném idefordítani
Ugyanis megdöbbentett a hajnali hóviharnak
És az afrikai vad szeleknek ez a véletlen egybefonódása:
Büszkén, szerényen – haltál, tartva a szabályokhoz magad.
Most, az Elíziumi mezők csöndjében hallgatod
Puskint, aki az afrikai vad szelekről mesél neked.
Ám most végre a rám annyira jellemző
Fordulat kellene hogy következzen
Amikor is már én kezdem sugallni mit fessen a festő
Arról szeretném ugyanis meggyőzni Miquelt
Hogy az ő egyik nagy festői motívuma is éppen:
Nabokov lehetne.
Ahogyan az öreg Nabokov mindenre elszántan
Abszolút egy pontra koncentráltan
Rövid nadrág lecsúszott zokni
A lepkefogó háló előre szegezve
Támadásba lendül
Nem kell magyaráznom az elszántságot és a támadást
Csak azért vezettük be hogy hangsúlyozzuk
Mindennek éppen az ellenkezőjéről van szó
Mivel az egész történelem
Barbár-militáns-ideologikus volta
És hát a mindenkori forradalmak
Ellen mondatik az hogy: pillangó.
Tehát a festészet azon az abszolút ponton
A pillangón dőlne el mint mondottuk
Bonnard és Twombly között valahol
Twombly már nem festhet pillangót
Barceló már ismét festhet
Illetve éppen erről van szó
Festhet-e pillangót Barceló
Bárki festő (lehet-e bárki festő e bárkában)
Mert figyeljük csak meg azon a két-három
Fényképen amelyeken hálóval kezében látjuk
Az orosz írót pillangót sosem látni
De hát ha látnánk is hiába mivel fekete-fehér
Fölvételekről van szó noha egyáltalán nincs
Kizárva Barceló is fekete-fehér képet festene
Nabokovról
Csupán a pillangó
(Egzotikus vagy nem nappali szürkületi
Éjjeli vagy nem microlepidoptera avagy nem)
Egyetlen szemnyi világító rádiumával a levegőben
Mert hát mi fontosabb dolog is a világon mint a filatélia
És a lepidopterológia hiszen már a görögök is a lélekkel
Azonosították a pillangókat öt csoportra osztván őket:
Papilio Bombyx Taenia Geometra és Tinea.
Tézisem bizonyítandó a neves újszentiváni lepkész
Nátly József esete jut eszembe aki éjjel fára
Akasztott ember lábába ütközve – azt fel sem vette hanem
Nyugodtan folytatta a lepkefogást illetve hát ha a görögökhöz
Tartjuk magunkat az akasztott ember lelkének befogását
Illetve majd ama lepke lelkének egy lepketű döfésével való
Szabadon bocsátását
Mert hát ugye: Bölényekre gondolok és angyalokra, a lemoshatatlan
festék (tartós pigmentként fordítják) titkára, profetikus
szonettekre, a művészet mentségére. És ez az egyetlen halhatatlanság,
melyben osztozhatunk te meg én, Lolitám. (Békés Pál fordítása)
 
 
Huszonkilencedik
 
Spanyolország térképe (egy kis tépett változata
Valóságosan is fel van ragasztva a kép sarkába)
Spanyolország akárha le lenne meszelve
Spanyolország lemeszelve
Épp most meszeltem le mondja immár szobát
Meszelve
S ez éppen a vörös-fekete Spanyolország esetében
Nem Semmi
Minden egzotikum visszavonása példának okáért
Barceló minden színességének visszavonása
Ám ugyanakkor az egzotikumra
Színességekre való jog megváltása is egyben
Mallorca mindössze egy mészrög
A Földközi-tenger lemeszelt kobaltjában
A Tolnai Világlexikona azt írja Mallorcáról:
(ejtsd: malyorka) mészkövekből felgyűrt,
csaknem teljesen lakatlan hegység húzódik rajta végig.
A hegységtől D-re termékeny harmadkori halomvidék
terül el, amelyet a szorgalmas lakosság pompás,
szinte páratlan kertgazdálkodó területté alakított át.
Gabonaföldek és gyümölcsösök (mandola, füge, szent-
jánoskenyér, narancs, citrom), kertekkel tarkázva.
A tengerparton sót főznek.
Az Új Tolnai Világlexikona M. címszava részére Miquel Barcelót
Meséltetem majd még hogy megfelelően (adekvátan)
Ugyanakkor akárha egy versben
Mert ugyanakkor majd mindig egy versben is vagyunk
Illetve ha netalán versben akkor az Új Tolnaiban is
Megfelelően (adekvátan) folytathassam a mondatot:
A tengerparton sót főznek.
 
 
Harmincegyedik
 
A Rosari blanc tengere szépelgésnek tűnik
Pedig hát van abban a kékben minden
Kikötői mocsok
S maga a rózsafüzér motívuma
A gránátalma rubinnal teli betört kis koponyája
A halfejek damilra felfűzött sora is eredetinek mondható
Felénk egykor sulyomból (szerzetes dió) csinálták
Az olvasófüzért
Édesanyám tizenegy éves korától
Immár több mint nyolcvan éve tagja volt az ókanizsai
Rózsafüzér Koszorúnak
Több mint nyolcvan (80) éve minden este imádkozott
Rózsafüzérrel összekötözött kezekkel
Minden este egy Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet
Rózsafüzér királynőjéhez
S talán éppen ez a kék
Ez az olcsó azúr lebegett szeme előtt egész
Életében ott a poros kisvárosban
Amely olykor akárha Afrika
Igen ebből vétetett
Egész biztosan ebből
Az olcsó azúrból
Az olcsó azúr mint minőség
Ebből vétetett Istenük
Egy olcsó azúr az Úr
Miért is lenne drága
Nekünk szegényeknek.
 
 
Harminckettedik
 
Ahogyan a Cap de porc ezüst halfejeit
Felmelegíti az a kifacsart
Citrom s az az arany effektus ott
A lecsapott vörös halfej mellett
Igen az a frissen lecsapott halfej vérzi
Össze a képet
Ám a csiga és halvér
Mintha szintén kevés lenne
Egy kép ellensúlyozására
Még ha eredetileg szürkén is kezdett aláfolyni
Kevés maga a tenger is
De azért persze szeretném ha ez a kép
Itt lógna falamon mondta befejezve
Értekezését a kritikus
Máris hozzálátva szöget verjen a homokba
Végre egy szög
Amelyre nem akaszthatnak embert
Végre egy napként ragyogó szög a nadírban.