Mint szép csokrot

Nagy súlyos katonatávcsövet forgatott
aprópénzt kértek érte
akárha magamat nézném mondta
nincs mélysége ennek a kibaszott
bolhapiacnak
egy no távolodott
jóllehet ott állt elotte
talán nem is ismerték egymást
csak eltévedt
nem tudta merre induljon
vagy talán a felesége volt
mosolygott a fordított távcsoben
kezében nyakánál fogva
mint szép csokrot
három megfáradt flakont tartott
így tartotta esküvoi csokrát is
édesanyja rászólt
elejted szorítsd magadhoz
az ozeket akarom nézni mondta
az ozeket hajnalonta
a pusztában ahogy a róka rozsdája
felgyújtja az árvalányhajat
és ég selymesen hullámozva
és mintha én is
és a róka is a tuz elol futna
szájában a vérzo tyúkkal.