Mi volt kérded a legszebb Dániában

mi volt kérded a legszebb dániában
kapásból válaszolhatok a repce
igen a repce a keresztesvirágúak családjából
még a tenger felett ahogy megpillantottuk
a repcetáblákat az volt a legszebb
mint ikonokon az angyalok arca köré
úgy olyan áhítattal terigettek a dán parasztok
leheletnyi aranylemezeket a földre
s arra száll a harmat azon csillog remegve
és a repcetáblák tengerbefutó csíkjára landoltunk mi is
akárha a keresztesvirágúak valami furcsa hadjáratában
a sötét templomokból összegyûjtötték volna mind
a fény-írt ikont
s kirakták volna ôket a földre, hogy erôs fényük
gerjessze a pislogó napot
a repce volt a legszebb
meg az volt a legszebb ahogy beléptünk
a koppenhágai kirkegaardba (= sírkert)
sören kierkegaard a filozófus sírját keresendô
és a síma füves sírokon szanaszét félmeztelen
napozó szôke lányok seregét pillantottuk meg
igen az volt a legszebb
ôk azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon
akárha a feltámadás fanfárjait véltem volna hallani
akkor meg késôbb majd még egyszer helsingôrben
jóllehet egyszerûen csak arra gondoltam
eldôlök
hisz egy golyónyi ha nem sortûznyi ólom már úgyis
összegyûlt szívemben
ledölök
aludni akarok
itt akarok örök nyugovóra térni
nem fogom bántani a lányokat
itt (hic et nunc) akarok meghalni
s ahogy megpillantottuk azt a számunkra irreális képet
annak a pillanatnak volt egy kis hányada amelyben
ez a vágy valóban természetes volt
mi sem normálisabb
nem volt benne semmi a nyegleségbôl
amivé most így leírva lett
márminthogy a meztelen lányok közé akartam heverni
ott a sírokon noha tényleg azt akartam
az volt a legszebb dániában
azok a lányok voltak a legszebbek ott a sírokon
és ahogy helsingôrben a túristák között felismertem
kosztolányit az volt a legszebb
kölönösmód a sírkerti látomás szépségének
éppen azt a dimenzióját fokozva
amely csakis iszonyúnak mondható
tudod kosztolányi többször is emlegette
emlegette az uránágyú alatt feküdve
miközben felesége harmos ilonka a hamletet olvasta neki
eredetiben és aranyban
sosem is olvasták szebben és igazabbul a hamletet
meg ahogy stockholm havas utcáin imbolyogtak szegények
olyanok vagyunk mint a bélpoklosok írta felesége
mint árnyak a pokolban
tudod mindíg emlegette hogy ha legközelebb jön északra
átugrik koppenhágába (oroszországba)
hát most átugrott
át ott ahol a legkeskenyebb
ahol szinte semmi sem választ el a túlvilágtól
helsinborgból helsingôrbe
egy kis túristacsoportból mered ki délceg alakja
akkor véltem hallani ismét azokat a fanfárokat
hosszú drága sáljáról akár angolnak is nézhetem
ha közelebb lépve nem veszem észre a drága sál
csurom vér
akárha valami kocsmai verekedésben nyakon döfték volna
ám ô e döfésre mit sem hederítve halálában is csodálkozva
rótta csak a rá jellemzô semmis megfigyeléseket
a lét a semmis nyomokban mutatkozik legszívesebben
rótta arról hogy milyen kicsi is ez a kronborg
akár az a palicsi homokvár amit csáth-tal csöpögtettek
s azon nyomban tele is engedtek szellemekkel
milyen kicsi neki aki buda monumentális méreteihez szokott
arról hogy semmiképpen sem ez az eredeti
hanem az a shakespeare és arany szavaiból
szavaik arany tégláiból rakott
ez a libafospatinájú csak másolat papírmasé
és ahogy feltûnt kimeredt hirtelen úgy is tûnt el elôlem
egy nyikorgó kis kék tapétaajtón
az volt a legszebb
ahogy a vérrel átitatott hosszú drága sál
csapkodva eltûnt a nyikorgó kis kék tapétaajtó résében
meg az volt még a legszebb
ahogy már ismét koppenhágában
míg a városháza kéményére helyezett
súlyos jegesmedvét tanulmányoztam
(miért helyezték épp a kéményre tûnôdtem
amikor annyi párkány ki-be szökellés ideális kis plató
miért helyezték épp a füstbe
azt ami abszolút fehér
ami abszolút tiszta
ezzel az erôvel akár egy hattyút is felemelhettek volna
sehogyan sem értettem
mit keres a jegesmedve a hattyú a füstölôben)
igen az volt még a legszebb
ahogy ott a városháza mögött szemben a tivolival
az andersen-szobornál ismét kosztolányiba botlottam
ahogy az a sírkerti és helsingôri iszony tovább fokozódott
ugyanis unokaoccse csáth is ott állt mellette
álltak ott csurom véresen
ahogy az élet rémdrámájából megérkeztek
ha valaki akkor te tudod mit jelentett nekik
bácskai kisgyerekeknek andersen bácsi: mindent.
a gyilkos ni visszatért a tetthelyre akartam mondani
de a mosoly ráfagyott arcomra
mert valóban ez a bácsi volt mindennek az oka
ez a gügyére sikerült nagy bronzbácsi
a két bácskai szegény kisgyerek azt a boldogságot
akarta mindenáron (morfium browning etc) elérni
megtartani minden áron (morfium browning etc)
amit e bronzbácsi könyvében sejtettek meg elôször
visszajöttek hát hogy kibogozzák hol vétették el
hol cserélték fel a mesét az élettel
ám annak a könyvecskének amit andersen bácsi tart
csak fedôlapja van
üres fedôlapok közé dugja mutatóujját
hatalmas bronzkörmét a gyerekek kifényesítették
az volt még a legszebb
ahogy az a két csodálatos férfi
(gary cooper & anthony perkins)
ott zokogott a gügye nagy szobor térdén lovagló
dán kisgyerekek között akiknek mindez mondani sem kell
felettéb tetszett ugyanis vérsek voltak a bácsik
akárha valami jó cowboy-vagy hitchcock-filmbôl léptek
volna közéjük vagy éppen disznóvágásból
egy olyan igazi bácskai disznóvágásból érkeztek volna
szakasztott olyan volt mint a mesében
az volt még a legszebb
mondanom sem kell a szobortól dán költôbarátaimhoz loholtam
hogy sorra faggassam ôket nekik dán kisgyerekeknek
mit jelentett andersen bácsi
az elsö azt mndta semmit neki grimm meséket olvastak
de szereti andersen naplóját ahol az onanizálásról ír
meg arról hogyan utazott belgrádba újvidékre
ahogy naplójába rajzolta a magyar címert
egyetlen dánt sem találtam akinek annyit jelentett volna
andersen bácsi mint ennek a két bácskai gyereknek
az volt még a legszebb
ahogy így egyik költôbarátomhoz loholva
az öster sôgade hídja alatt megpillantottam
kikeltek a kishattyúk
és rútak voltak tényleg kormosak
akárha gyönyörû hómárvány anyjuk tényleg
a városháza kéményén költötte volna ki ôket
ezt is azonnyomban elôadtam költô barátomnak
de adán zavartan hallgatott majd megszólalt
ö még azt a jegesmedvét sem vette észre a városháza kéményén
az tényleg szép volt és felettébb vidám
ahogy a dánokat próbáltam megtanítani koppenhágát nézni
sehogyan sem értették mire jók ezek a semmis
kosztolányis megfigyelések
és persze az volt még a legszebb
ahogy néhány napra rá az egyik antikváriumban
rábukkantam kosztolányi koppenhágai jegyzetfüzetére
s elsöként böngészhettem a skandináv skapulárék vázlatát
jézuskám írta alig olvashatóan jézuskám aki a lazac
rózsaszín húsában rejtôzöl tán csak a flamingó selymében
ilyen bizonyosan jézuskám segíts elkergetni a rosszat
ide is követ segíts kövekkel megdobálni a rosomákot
a skanzenben míg a rénszarvast bámultam nyomomba szegôdött
segíts kövekkel megdobálni a rozsomákot
jézuskám segíts mond milyen prémeket vásároljak
milyen prémeket a rém ellen
jézuskám utólszor kérdem milyen rímeket
milyen rímeket a rém ellen milyen rímeket
bámultam a füstölt lazacot
és egyszer csak megértettem
miért kell felfüstölni
a kéményen óvni mindent mi tiszta
és persze a dán sör volt még a legszebb
mit rózsaszín lazacra rénszarvashúsra ittunk
a dán sör a legislegszebb talán
ezt is kapásból válaszolom
mint a repcét
a sírokon a meztelen lányokat
a síró kosztolányit és unokaöccsét a csuromvér csáthot
ezt is kapásból válaszolom kérdésedre
mi volt a legszebb dániában
a dán sör
és mégegyszer a dán sör az aranyos dán sör volt a legszebb