Gogol halála

A Gogol halála elképzelésekor nemcsak a rövid prózaforma, hanem a történetekből létrehozható szőttes, rongyszőnyeg lehetőségei lebeghettek az elbeszélő szeme előtt. Ebből nő ki a mozzanat-mozaik műfajkoncepció és kötetkompozíció.

Tolnai kifejezetten diszkurzív típus és akkor is kiváló mesélő, ha ez alkalommal prózai fragmentumai véletlenszerűen összehordott cserépdarabkák maradnak is. (...) Tolnai posztmodern ízléshez közelálló szilánkjainak nagy része azért nem funkcionál a Gogol halálában, mert a formai önállóság helyett csak a köröttük lévő halmaz, háló, füzér részeként működnek. Alapproblémájuk nem az, hogy fragmentumok, hanem, hogy nem sűrítmények.

Thomka Beáta