Balkáni babér Katalekták

Érzékiség gyónásom

avagy pilinszky szabadkán
 palicsi p howard vulkánfíberében
 a mondom desirének és az árvacsáth második kötetének
 kéziratával enyhén elszíneződve

  Vajon kiabálnia kell a jövendőt feltáró istennek?
Lessing (Laokoón)

 
Palicsfürdőre csak fél óra jutott
zaccszín csuhájában kísérőmnek
így is sikerült mindent megmutatnia

töviről hegyire elmagyaráznia
felét sem értettem hisz oda-vissza
a villamoson is volt még fél-fél óránk
szép volt az a szárazföldi sétahajózás
ha több időnk van minden bizonnyal
elveszünk belefulladunk gyóni szakértő
ferences kísérőm bevallotta most ő gyónt
nem tud úszni
könyörgött egy pillanatra se engedjem el
a derekára csavart selyemkötél végét
amit még az adria pucérstrandjain sem
oldott le magáról
elveszünk
csak most értettem meg honnan is
desiré észbontó detail-ai
noha a szpliti allén a kosztolányi-villa
felleltározására már nem jutott idő
állítólag éppen a napokban találták meg
egy kopasz muff zsebében korcsolyakulcsát
csak most kezdett derengeni
az ő pointillizmusában
(mert nem impresszionista atomfizikus)
minden egyes porszem rezegve él
majdnem azt mondottam
rezeg az életért
s ez az állandó halálos félelem
(egy rezgő atomfizikus)
valami abszolút pozitív (rádiumszerű)
sugárzást eredményez
pontosan úgy mint a kis
majdhogynem motívumnélküli
semmis pointillista vásznak forró isteni rasztere
seurat tárlatán láttam ilyeneket a grand palais-ban
(itt minden bizonnyal p p howard talált közbeszólni)
ugyanilyen vakító képek mutatkozhattak camus hősének is
emlékezzünk csak tűzesőről beszél
amikor minden ok nélkül lőtt
jópofa kis tűzesők ezek a képek
nem véletlen olvasta ólomkötényben dr brenner
desiré végtelen tagolt szövegeit
ő figyelt fel arra magyarázta a szerzetes
hogy egy-egy szó teljesen váratlanul
rádiumként kezd sugározni
ajánlotta hogy a könyvtárak is szerezzenek be
ólomkötényeket
elveszünk
el ha több időnk van
egy napnál tovább senki se merészkedjen szabadkán maradni
elveszünk a részletekben
itt akárha egy nagy mozsárban törték volna össze
mind a monarchia finom porcelánját
de mondom ferences kísérőmnek így is sikerült
mindent megmutatnia (elmagyaráznia):
A székely ácsok rusztikus faragását
a monarchiának itt még van ideje (türelme)
jóllehet néhány év mindössze szarajevóig
dr brenner csak 13-ban kerül végre haza
fürdőorvosnak
ám 14-ben már
ő is akár trakl rilke ady és crnjanski
meztelen áll a sorozóbizottság előtt
mondom a monarchiának itt még van ideje
türelme lombfűrésszel
dr brenner is lombfűrésznek tudja csontfűrészét
a nickelbrowning mellett a kígyóbőr retikülben
a monarchiának itt még van ideje
türelme lombfűrésszel szépen csipkévé varázsolnia
persze lechner magyaros szecesszióján belül
majdhogynem virtuózmód
csáth virtuózmód hegedült paganinit
éppen piros józsiéknak köszönve tudta
hubermannba oltani ám csontfűrészével durván
dolgozott gyakran felejtett letörölni róla vért velőt
ezért az ő eljárása (stílusa) nem sorolható a szabadkai
népies szecesszió (mézeskalácsszív etcetera) rubrikájába
van benne valami szaggatottság (töredékesség): Végre, hogy
bennem szaggatottság van, fájdalom, való, de nem csoda.
szokta volt idézgetni petőfit:
Minden nemzet, minden család, sőt minden ember meghasonlott
önmagával. Ilyen e század, s lehetek-e én másforma! én, századom
hű gyermeke!
a szegény kisdiák orvosként
az orvos szegény szivárványt kergető kisdiákként
vezette naplóját van benne valami brutális
a magyar irodalom
éppen weöres sanyit meg engem szoknak említeni
feminin
a lét kiskadétjai ottliknál is abszolút szobatiszták
a mai napig sem készült el desiré disznózsírból
készült költője után a: költő szarból.
mondom olyannyira virtuózmód dolgoztak lombfűrészeikkel
hogy a japán turisták ma is úgy érzik haza érkeznek palicsra
tokióban nem egy tudományos értekezés született
palicsfürdő japános építészetéről
tehát mint sajátjukat tartják számon a palicsi pagodákat pavilonokat
a női strandot meg különösen
vannak japán elméletek amelyek szerint
a női strand valójában szentélynek épült
amit én nem mindig követve ciceronémat
noha a derekára csavart cingulust
egy pillanatra sem engedtem el akceptáltam
ahogy besétáltunk kérte én is térdepeljek le
gondoltam ott a női strandon fogjuk elmondani
napi imaadagunkat
de meglepetésemre azt mondotta
szagoljam meg
nem értettem mit
szagoljam meg a móló colos deszkalapjait
igen mondtam anélkül hogy külön részletezte volna
a száz (100) idény női testet spiritualizáló
uszadékfa mibenlétét
akkor ha nem fogom olyan görcsösen a derekára csavart
selyemkötél végét belebukok a zöld vízbe
(innen kosztolányi tózöldje ahogyan tóth árpád
zöld azúrja sem abszint hanem a balaton romló vize)
s többé fel sem jövök
hisz kísérőm honnan is sejthette volna
hogy különben is betegesen érzékeny vagyok
az uszadékfa illatára mint olyanra
megmutatta dr brenner rendelőjét
elmagyarázta ide-oda futkosva mezítlábas sarujában
nem győztem loholni utána ha valaki lát bennünket
azt hiszi két gyengeelméjű lovaz
lovaz mint tyúkbéllel kiskacsák a nagy kék váza körül
amelyet éppen akkortájt helyeztek rendelője ablaka alá
elmagyarázta hogy a zsolnayaknak ez a sorozatgyártmánya
szabadka ország afféle kultikus edényévé lett
egyik ifjú művészük szerint
még az adria számára is ebből merik
az azúrt
ha fakulni (szennyeződni) kezd innen visznek
tiszta festéket (azúrt)
ők így képzelik a tiszta forrást
nem úgy mint az erdélyiek a mi népieseink
joguk van hozzá csáth elsőként ismerte fel bartókot
noha sajnos bartók épp csáth hazatérése előtt koncertezett
szabadkán gyűjtött délvidéken alibunáron fényen horgoson
ők így képzelik a tiszta forrást
csöpp kékítőgolyó formájában is akár
képesek imádni felmutatni az urat
azt is említette volt hogy két értelmezése van
a vázán látható díszítőelemnek
van aki az iszonyatosság jelképét
gorgót
látja benne aki éppen félelmetes ordításáról
(a gar innen származhat a garat is ordítást jelent)
kapta nevét ugyanis magam is többször összerezzentem
a palicsi zoo agg oroszlánjának fájdalmas
ordítását hallva
egyértelmű volt ugyanaz a garat
a másik tábor poszeidont látja benne
én is inkább feléjük hajlottam volna
kafka poszeidon című novelletje jutott eszembe
el is meséltem a szerzetesnek
a tengerek istene minden vizek igazgatója
aki íróasztalánál ülve a fenéken
nagy elfoglaltságától valójában még nem is látta
a tengereket
sosem is lehetett világutazó afrika- vagy északi-
sark kutató kalóz mediterrán szakértő turista
tehát kafka istene az adriát sem láthatta velencétől
korčulán ragusán cattarón át duresi-ig például
Azt mondogatta, megvárja ezzel a világvégét, akkor bizonyára
adódik még egy nyugodt pillanat, amikor épp befejezés előtt, az
utolsó számítás átnézése után csinálhat egy kis körutazást.
namármost akkor ott a nagy kék zsolnay váza előtt
úgy tűnt nekem eljött a pillanat
poszeidon pillanata
a világvég pontosabban
amikor a vizek istene elindulhat végre
körüljárni mind a tengereket
s körüljárván azokat
felejthetetlen napokat töltvén murter jezero
nevű kis öblében (amely egy sós s nem édesvizű beltó
mint például mljet szigetének kis tava)
vrniken žuljanán rosén
(nem is értette mármint kafka istene eddig miért nem
húzta le klott könyökvédőjét s csapta hóna alá
valamelyik szolid utazási iroda bedekkerét)
körüljárván tehát mind a tengereket óceánokat
most éppen a tavak
az északbácskai tavak szemléjénél tart
igen valami különös kis vörös
vérrel tele-telefutó tavak közé ért
ne feledjük a gorgófő gorgoneion
kihulló vére rontó de csodás és gyógyító erővel is bír
s azt se feledjük emelte fel ujját a szerzetes
hogy a grál kehelyben isten vére fogatott fel
tehát akkor miért ne futnának olykor vérrel
tele e kis tavak is
majdhogynem szárazon maradva
szárazon minden vizek istene
száraz tónak véres partján
kéken vacogva
üvöltve kékre verve
s akkor mégiscsak gorgó gondoltam
annál is inkább mert ahogy végre közelebb léptem
nem nagyon mertem közellépni megérinteni
a szerzetes ugyanis arról mesélt hogy az a zsolnay
ki szeretőjével való nyaralásuk után a vázát
palicsfürdőnek ajándékozta dr brennerrel is
megvizsgáltatta magát majd utána együtt reggeliztek
a kisvendéglő teraszán mint a kor másik nagyhatású
művésze (ady) szifiliszes volt igaz viszont
a kerámiagyáros is furcsa tályogokra lett figyelmes
az ifjú nagyreményű orvosíró karján
ahogy mégis megérintettem kékmedúzaként vacogó
kocsonyás testét hogy mint dr brenner a fájdalmasan
üvöltő keramikus garatjába lessek azt kellett látnom:
szájba lőtték.
hívtam a szerzetest is közelebb nézze
valaki szájba lőtte
szájba hogy ne üvöltsön végtelen
minden bizonnyal éjszaka felijedt vándor
vagy valaki akit már direkt ebben az ügyben küldtek
valami partizán komisszár bérgyilkos
kihúzta párnája alól revolverét
a parkba osont
és az üvöltő isten torkába dugta fegyverét
ám a komisszár a bérgyilkos nem számított
a zoo agg oroszlánjára
(a két dolog közötti összefüggésre)
s a kék isten azóta pofájában a golyókkal
csak még jobban ordít
vannak napok amikor a zoo agg királya nem ordít
vagy más irányba röszke felé viszi hangját a szél
vagy fölissza a köd a hó
visszafelé nyitott villamoson utaztunk
a sok kaszárnya bicikligyár mellett
(amikor duchamp hokedlire szerelt biciklikerekét említettem
még fogalmam sem volt hogy szabadkának nagyhírű
kerékpárgyára van)
a sárgaházra emlékszem még
ahová a zsidókat ellenállókat
a HÍD szerkesztőit is például
majd a HÍD életben maradt szerkesztőinek segédletével
a kulákokat és szentéletű margit édesapját is többek között
zárták mielőtt kivégezték volna
akiket nem végeztek ki lelkesen asszisztáltak az új hatalomnak
asszisztáltak netán a kivégzéseknél is
hamarosan hajófenékhez bilincselve őket vihar idején
a goli otokra viszik
így a mi sétahajózásunk
mely a sárga ház előtt oly nagy kanyart vett
majdhogynem szó szerint értendő
görcsösen markoltam a fogantyút
jóllehet errefelé a fogantyúk bőrszíjának
a zománc és porcelántáblácskáknak
valami egészen más minőségük van
talán mert homokkal dolgoznak
tisztább az emberek keze
akárha egy kívül ribiszke-
belül citromszín hangszer
amelyet mint kísérőm magyarázta
a helybéli tífusz (tito) macskovity
és a tömérdek vermes mellett
valójában két regénybeillő pesti figura
(az isten sem tudja hogyan bukkantak fel
éppen itt palicsfürdőn szabadkán)
szállított ide
szépen vigyázva mondom mint egy különös
zenekar hangszereit
egy még sosem látott koncertre
mondom szépen vigyázva cirádába csomagolva
két regénybeillő pesti figura:
a szlovák ivan bubula (a slovensky novine szerkesztője)
és a német lovag (cavalier) ernest lindheim.
szinte felfoghatatlan de végülis ők varázsolnak
kívül ribiszke- belül citromszín villamost
ide a világ végére
a kocsik igaz az első napokban még le-
leugrottak a sínekről (s némi politikai ellentéteket is
felszínre hozott ugyanis az ünnepélyes átadás bankettjén
amelyet cavalier lindheim adott mivel a szónokok
csak magyarul beszéltek bubula és cavalier lindheim is
a helyi horvát-bunyevác-sokác valamint szerb előkelőségek
(ma is nagyrészt egymás markírozásával foglalkoznak)
egytől-egyig kivonultak
mondom mondta belázasodva kísérőm
minden szabadkai megszállott (őrült) helytörténész
ha nem kosztolányit és/vagy csáhtot kutatja
(gyónit gyűjti nagy titokban)
akkor a villamos történetét
ki ivan bubuláról
ki cavalier ernest lindheimről ír épp monográfiát
noha tehát még le-leugrott a sínekről a kívül ribiszke-
belül citromszín hangszer
még mindig szépen szól
még mindig nem stimmelődött le
noha éjszakánként mind többet kell rajtuk dolgozni
a vak zongorahangolóknak
ha itt élnék mondottam le sem is szállnék soha
máris úgy éreztem a finom bőrfogantyúk
a hajóhoz bilincseltek
le sem is szállnék soha
oda-vissza utazgatnék a kék váza
és KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT
sírja között hol a kéken vacogó szájbalőtt
kafkai isten üvöltését hol a bácskai notre dame
(szabadkát amellett hogy a világ legnagyobb falujának
bunyevác párizsnak is nevezik) kettéhasadásának
finom halk hangját hallgatva
mert hasad
hasad itt most pesten is hallom
hallom ahogy halkan hasad
hol azt gondolván elpirulva a nadrágom
hasad halkan hátul
jóllehet egy dekát sem híztam
a stoni osztrigának valóban spermaillata van
hol meg azt ahogyan harold pinter egyik darabjában
az ételliftben
hasítják végtelen türelemmel az újságot
igen az étellift az a darab
abban olvas egész idő alatt újságot az egyik hős (ben)
legszebb színházi élményeim közé tartozik
ahogy az egyik bérgyilkos
(mondom minden bizonnyal ben)
az akit különben érdekel a lombfűrészelés:
GUS Igenis van, ami érdekel.
BEN Nézz meg engem: hogy mi minden érdekel.
GUS Mit tudom én! Például mi!
BEN Például ott van a lombfűrészelés. A hajómodelljeim…
szóval ahogy az egyik bérgyilkos
elkezdi hasítani az újságot
úgy olvas
úgy olvassa a nagyformátumú finom angol újságot
hogy csíkokra
szép szabályos csíkokra hasogatja
sosem is megrendítőbb zenét
egy negatív bach
de nem is biztos hogy negatívként kell megítélnünk
hisz egyfajta felmutatásként
a nagyformátumú finom angol újságok felmutatásaként is
értelmezhetnénk ben monoton ám hihetetlen érzékről
kézügyességről tanúskodó munkáját
nem emlékszem már melyik vidéki színházban láttam
valamelyik ifjú rendező leleménye lehetett
a BITEF-en vagy valamelyik wroclavi pincében leshette el
mert aztán akárhányszor olvastam is újra a darabot
semmi ilyen jellegű utasítást nem találtam
mármint hogy az egyik bérgyilkos (ben)
kezdje el csíkokra hasogatni az újságot
csak ilyesmik vannak:
Ben zörög az újsággal, olvas.
Ben az újságot zörgeti, olvas.
Ben lecsapja az újságot.
Ben füttyent az újsághír olvastán.
Ben lapoz.
pontosan érezzük örökké hasítani fogja
immár sosem is mehetünk haza a színházból
csapdába estünk
ki kell várnunk hogy ez a bérgyilkos (ben)
szép szabályos vékony csíkokra
hasogassa (kiolvassa) az újságot
jóllehet a második csík után már egyértelmű
hogy ez a bérgyilkos (ben) örökké hasogatni fogja
az újságot
hasogatni mindörökké
hiszen az ólmos rotópapír valóban végtelen
a világ véges
(mint láthattuk kafka novellájából is)
a világnak vége van
csak újság van még
a vége után is van még újság
tele címekkel
szenzációs szalagcímekkel hogy:
 
VÉGE
 
felbukkan kéken vacogva
kafka poszeidonja
 
VÉGE
 
de az ólmos rotópapír csak folyik
végtelen folyik
a bérgyilkosok profik
esetünkben ben
amikor a lombfűrészelésről beszél
Láttál már engem lézengeni!
kérdi épp
ugyanis mint közismert az ételliftben (Csigákon
járó tágas szekrény) az történik hogy most az egyik
bérgyilkos (ben) lövi le a másikat (gust)
ben profi
profimód hasítja az újságpapirost
mondtuk ben egy bach
lassan végtelen koncentrációval
el tudom képzelni egy változatát a darabnak
vagy ez már nem a darab
ahol a bérgyilkos végtelen hasítja az újságpapirost
hiszen különben sem látni amikor lelövi
amikor az egyik bérgyilkos lelövi a másikat
de istenem ki lövi le az utolsó bérgyilkost
ha már nem vagy halott akkor minden bizonnyal
te
te lennél az utolsó bérgyilkos nem értem
mondom itt pesten is hallom ahogy halkan hasad
még a nadrág a finom angol újság hasadásánál is
finomabb halkabb hangot hallatva
hasad a kívül ribiszke-
belül citromszín hangszer kellemes kávédarálót (török
kávé) idéző monoton (az étellift is hasonló egyhangúsággal
jár zuhan csörömpöl le-föl) zajától kísérve
hasad
a szép nagy templom
a bácskai notre dame
hasad halkan
desiré és brenner józsika málnaszoknyában ők ministrálnak
hasad desiré és brenner józsika temploma
hasad halkan mintha csak súgni akarnának valamit
a málnaszoknyás ministránsok
súgni valamit
minden bizonnyal azt hogy hasad
nincs kizárva még ők a kis málnaszoknyás ministránsok
neszelték meg először hogy valami hasadni kezdett
súgni hogy valami hasad halkan
 
hogy  VÉGE
 
ám hasad egyre tovább
hasad halkan
unatkozik az utolsó bérgyilkos.
 
 
Két lábjegyzet
Mint KASZA József, Szabadka polgármesterének sajtótájékoztatóján értesülhettünk, megbeszélést folytatott a magyarországi Zsolnay Kerámiagyár illetékeseivel. Ugyanis értékes kályhacsempék kerültek elő a városháza padlásáról (az első hírek még a pincéről beszéltek). Vélhetően még az idén sor kerül egy új szökőkút felépítésére is, a városháza előtti parkban (a könyvtár előtt már van egy óriás pécsi szökőkút, tömérdek kerámiai alkatrészére-díszére nem kevésbé regényes körülmények között akadtak rá), amely csempéit szintén a Zsolnay Kerámiagyár biztosítja.
Ám a polgármesteri sajtótájékoztató igazi szenzációja melyre még a helyi poéták is felfigyeltek, az, hogy a régi, törött, repedezett, szájbalőtt (ez nem a polgármester, Palicsi P. Howard kifejezése) kék eozinvázák helyett újak díszítik majd a palicsi sétányt. Remélhetően, fűzte hozzá a polgármester, a nagy értékű vázák nem lesznek a fiatalság és a vandalizmus áldozatai, mint az eddigiek.
 
MAGYAR László írja Egy falrepedés históriája című 1977-es dolgozatában: Probojevics János prépost először 1876. március 5-én jelenti a Teréz templomon észlelt repedéseket, a városi tanács pedig Tóth Mihály építészmérnököt utasítja a jelenség szakszerű kivizsgálására, aki három nappal később már részletes jelentést tesz.
A kérdéses repedés létezik, a homlokzat közepén a főbejárat fölött, kezdődik a csúcsfal felső részén s tart a főbejárati ajtó boltozatáig. Ezen repedési vonal hosszában, 4 helyen látható különböző magasságokban, különböző hosszúságú kötvasak vannak alkalmazva, úgy a két torony, mint a choruson levő ablakboltozat összetartására, illetőleg szilárd állásuknak biztosítására.
A repedés egyik fő okának látszik lenni azon körülmény, hogy a homlokzat padlás feletti ablakboltozata a mint a padlásról észre vehető, csak egy láb vastag boltozattal boltkulcs nélkül van készítve s efelett a repedés már jelentékeny is és többfelé elágazó.
A homlokzati főfalon keresztül a két tornyot összekapcsoló kötvas áttolatai, melyek az északi s déli részen kívülről láthatók, felső végükkel egymásnak látszanak hajolva lenni, miből következtethető, hogy azok nevezett irányban szakító erő behatása folytán hozattak jelen állapotba.
 
Tóth Mihály építészmérnök, folytatja dolgozatát Magyar László, 1877. aug. 13-án újabb jelentést küld a gazdasági tanácshoz. Hat év múlt el azután úgy, hogy különösebb intézkedés történt volna. Ekkor ismét Probojevics prépost hívja fel a városi tanács figyelmét a falon tátongó repedésekre: mielőbbi megvizsgálása elkerülhetetlen, mivel a repedések napról-napra nagyobbodnak.
A tanács utasítására pár nappal később – 1883. június 12-én – kivonulnak a helyszínre a mérnöki hivatal rangos szakemberei: Karvázy Pál városi mérnök, Mácskovics Titusz építészmérnök, Grundbök István és Koczka Géza műépítészek.
Behatóan megvizsgálták a templom külső és belső részeiben mutatkozó repedéseket, ám arra a közös megállapításra jutottak, miszerint a repedések már korábbról származnak, amelyek az egyenetlen és többnyire ellenkező irányú ülepedés által keletkeztek. Köztudomású ugyanis, hogy a templom környéke ingoványos. Majd így folytatják jelentésüket:
Továbbá a vizsgálat alkalmával tapasztaltatott, hogy a nagy chorusnak mennyezete, mellyel délfelül esőtorony választ el, be van ázva, az okot fürkészve egy botrányos cselekvénynek jutottunk nyomába, – ugyanis azon egyének, kik a harang lábban harangozni szoktak, ugyan ott végzék természetes ürülékeiket is, és ez által ázott körösztül a nagy chorus mennyezete.
Közben Ybl Miklóstól, az építészek országos elnökétől, válaszlevél érkezik Mukits polgármester címére. Ő hajlandó Czigler Győző jeles műépítészt a helyszínre küldeni.
A szabadkai városi tanács pedig máris intézkedik: feltölti a székesegyház környékét, előkészíti az állványzatokat, felhívást intéz a város lakosságához a templom szentélye alatt elhelyezett sírboltok és az azokban levő hullák eltávolítása céljából. Tehát azok, kiknek egykori családtagjai az említett sírboltban nyugszanak intézkedjenek, hogy a hullák onnan 1884. márc. 14-ig elkerüljenek, mert ellenkező esetben azokat a bajai temetőben közös sírba hatóságilag helyezik el.
Így kezdődtek tehát, fejezi be dolgozatát Magyar László, neves levéltáros, művelődéstörténész (a kalandor és tudós Afrika-kutató állítólagos kései leszármazottja, Palicsi P. Howard szomszédja), a Teréz templom mentési munkálatai, amelyek egészen 1889. novemberéig tartottak. Természetesen ezentúl is végeztek javításokat rajta, ám: A FŐHOMLOKZAT REPEDÉSEIT – MISZTIKUSMÓD – MINDEZIDÁIG NEM SIKERÜLT ELTÜNTETNI.
 
Palicsi P. Howard már rég meg is feledkezett a Teréz székesegyház repedésének bonyodalmairól, amikor egy este, a galambászok kis bircuzában, valaki, teljesen véletlenül, megemlítette, hogy az ő dédapja egykor a Teréz székesegyház harangozója volt. Igen, kérdezte Palicsi P. Howard, a Teréz székesegyház harangozója? És akkor mesélt valamit arról az a galambász, hogy az ő nagyapja, aki már nem volt harangozó (ő kezdett galambászattal foglalkozni a családban), úgy tudta, Ybl Miklós, miután áttanulmányozta kiküldött megbízottja (a neves építész, Czigler) jelentését, inkognitóban maga is a helyszínre utazott. Csak a galambász dédapja, a harangozó tudott a dologról.
Ybl Miklós, az építészek országos elnöke, két napig rejtőzködött a székesegyház padlásán. Idejének nagy részét, állítólag, Held Frigyes budai szobrász a Szeplőtelen Szüzet ábrázoló – a két torony közötti tetőszerkezeten, még 1797-ben elhelyezett – művének méricskélésével töltötte, ugyanis arra gyanakodott, nem helyezték pontosan a közepére… Ám, mint a galambász déd-, illetve nagyapja megjegyezte, az építészek országos elnökének (aki akkor már ki sem látszott a pókhálóból) minden megfigyelése (maga Ybl harangozott), mérése, hipotézise hiábavalónak bizonyult. Az égvilágon semmi konkrétummal sem tudott szolgálni.
Amikor visszaindulva, a pesti gyors első osztályára kért jegyet, a hivatalnok sokáig csóválta a fejét, mondván, nem szokásunk kéményseprőket első osztályon utaztatni.
Igen, Ybl Miklósnak, az építészek országos elnökének, végülis igazat kellett adnia kiküldött megbízottjának (a neves építésznek, Cziglernek), hogy itt valami másról van szó.
Valami egészen másról.
Mindenesetre, nem építészeti problémáról. Az építészet hihetetlenül széles, szinte mindent magába foglaló, mindent érintő terrénum, mondotta. Ám itt, tette hozzá, sajnos, minden: a Mindenség maga reped-szakad ketté. Ahogy hazaérkezik Budapestre, azonnal konzultálni fogja filozófus barátait (Schmitt Jenő Henriket, Alexander Bernátot, Prohászka Ottokárt, Halasy Nagy Józsefet). Úgy is történt, ám filozófus barátai csak megmosolyogták a poros vidéki város jelentéktelen templomáért aggódó építészt. Igen, tették hozzá, mióta bizonygatjuk: A MINDENSÉG… De hát éppen ott? kérdezte csodálkozva az építész a zombori Schmitt Jenő Henriket. Valahol kezdetét kellett, hogy vegye, mondta majdhogynem közömbösen a filozófus. Ha jól értettelek, ezek szerint: ott vette kezdetét. Azon a bizonyos homlokzaton…
 
Fényesre tapsikolja
veri a szárcsa sötét-
lila tolla
a vérrel teli kis tavat (tót)
az is alkimikusi tégelyünk volt
az a kis tó a: vértó.
a legnagyobb titkot
hogyan befoltozni egy kislábast
a drótostóttól lestük el
ezért sötétülnek el idővel
olyannyira hogy ijedtedben
kiejted majd kezedből
még ultraviolára sikeredett
lírizációimat is
ha viszont festő maradok
ahogyan zenész sem maradtam
mint baudelaire mondja kedves festőjéről
én is kis vértavakat festek
slingelt- s csipketerítő helyett
még a nature morte-ok unott tárgyai
alma pipa az irrigátor asztalon felejtett labdája
egy elköszörült kés
pengéje már nem is létezik
helyette a sok sikoly hörgés kovácsolódott
új vakító pengévé
egy súlyos porcelánfindzsa s megint alma
alá is kis vértavakat
de csak ily kis akárha semmis
vértavakat mint a: vértó:
azért is nem mertem sosem megpályázni
ott a pálmák alatt az abbáziai
a raguzai állást
féltem mi lesz ha az úr
azúrja mind vérré alvad
a mi öreg pákászunk igaz olykor meg-
meggyullad benne a bodzapálinka
még látta a pánt nem halt meg csak
valóban üvöltött mint a vadszamár
triesztig velencéig nem úszhatok
alvadt vérben
fényesre tapsikolja
veri a szárcsa sötét-
lila tolla
a vérrel teli kis tavat (tót)
alkonyodik mondja dr brenner desirének
alkonyodik
jóllehet nem ül mellette senki
a lila vérrel teli kis tavon (tón)
nem ül mellette senki
a frissen kátrányozott ladikban.
 
Hallgatóztam magam is
a régi angszter-féle orgonát
szerencsére éppen javították
hallgatóztam
nem kis angst-tal
ahogy hasadt
középen ketté
az avilai szent teréz
templom
nem csoda hisz e különben is
túlméretezett vitorlásnak
két tőkesúlya van
a két málnaszoknyás ministráns
desiré aki akkor is csak a misekönyvet
cipelte a bunyevác pap után
meg brenner józsika aki a csengetyűt
rázta zenésznek készülvén
minden alkalmat kihasznált
ha nem a csengetyűt rázta
a füstölő láncával babrált
olykor tömjént is csempésztek
padláson végzett kísérleteikhez
példának okáért tömjénnel tömtek
majd a tömjént meggyújtották
úgy engedtek tovarepülni egy gébicset
füstölt a segge mint a rakétának
tömjénnel egy törökverebet
amely tövisbe húzza
csöpp áldozatát
pillangót kopasz verébfiókát
ezért harcban álltak vele
a vasgaborjánnal
még arra is gondoltak
karóba húzzák a karóbahúzót
visszajöttek desiré ropogós disznóbőr
bőröndökkel a pullman első osztályán
dr brenner négykézláb mászva át
az árvalányhajjal benőtt határzónán
sosem is láttam szebb vidéket
a szabadkai árvalányhajas pusztáknál
visszajöttek s beálltak
e recsegő-ropogó
akárha még mindig bálnára vadászó
egyes értelmezések szerint melville
fehér bálnája maga az isten
beálltak lám
e szétszerelt orgonaként hangzó vitorlásba
szanaszét szellentyűk szélládák
tele viasszal tömött fülű egércsontvázzal
a vox humana billentyűjét sehol sem találják
mi lesz ha meg sem is találják
ha ezután csak egyetlen egy hang
az angst
hangzik az angszter-féle orgonán
az süvölt ki a repedésen
visszajöttek desiré ropogós disznóbőr
bőröndökkel a pullman első osztályán
dr brenner négykézláb mászva át
az árvalányhajjal benőtt határzónán
sosem is láttam szebb vidéket
a szabadkai árvalányhajas pusztáknál
visszajöttek s lám beálltak
e recsegő-ropogó vitorlásba
hogy süllyedve is istent vadásszák.
 
Hát igen desirét nem itt temették
brenner jósikának sincs semmi
de semmi nyoma
a magyar irodalomban sem sokkal több
minek is nyomokat hagyni mondta
minek is nyomokat hagyni
egy gyilkosnak
összemaszatolni
összemaszatolni vérrel-szarral
egy irodalmat
egy szép szépirodalmat
akkor már inkább kettőt
két szép szépirodalmat
ez tetszett volna neki mondta
nyomtalanul eltűnni
vagy triesztnél raguzánál
mint hajóinas a szemetet
éppen csak a véres vattában túrva
nem pottyant-e közé
gyémánt nyakék brilliáns karperec
mint hajóinas a szemetet
az adriába fordítani hamvvedrét
ez tetszett volna neki mondta
nyomtalanul eltűnni
noha mondom valójában itt vannak
visszatértek a tetthelyre
itt állnak a toronyban
ezért hasad
ketté a bácskai notre dame
ám mondta a skizofrén pap
orrom előtt egy lerágott szálkás
pulykacombbal hadonászva a vacsoránál
ő hazalopja
desiré csontjait a kerepesiből
hazalopja
s rávéseti
már tárgyalt a vésnökkel mondta
rávéseti nevét a feketemárvány élére
rá mint vésték volt
már akkor sem volt máshol hely
de kosztolányi igazgató úr tele volt furfanggal
apámat tanította mondta
rá mint vésték volt a fekete márvány élére
KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT
akár bloom fia az ulyssesben mondtam
igen csak ott maradt még nevének
némi hely a fekete márvány élén mondta
a csontok mondtam a fura papnak akkor
akár maradhatnának is
különben is gusztustalan lenne áskálódni
elég lenne gusztika mellé vésetni
KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT
DESIRÉ TIZENNYOLCEZERÖTSZÁZHATVANNÉGYET
valóban bizonytalanodott el egy pillanatra
akkor felesleges átcsempészni a határon
a csontjait
hiszen opusát is oda
penge élére írta mondta
kipróbálta
kettészelt egy hajszálat
a pap is kitépte egy hajszálát
mutatta is a tompa késsel
majd szépen ráírta egy borotvapengére
előtte s utána is majd mindenki kardra
hányt
hadonászott akárha karddal mondta
a komiszárok pisztolya sem más
az egész akár egy okádó dalárda
ő az első aki balerinaként meg-
meghajló teknőcnyelű borotvára
s ha netalán meg találta vágni magát
karddal hadonászva meg találták vágni őt
mindig elcsodálkozott
se nem vörös- se nem kék-
zöldvérű
mint a tárnics a kamilla és a nefelejcs
a pitypang a büdöske és a gyöngyvirág
mint a fikusz és a fukszia a szaletliben
ez tetszett volna neki mondta
a balerinaként meghajló borotva
tetszett a hadonászó papnak is
a pitypang a büdöske nem én voltam
ismételgette kuncogva tetszett a gyöngyvirág
a fikusz és a fukszia a szaletliben
de egyáltalán nem voltam meggyőződve
ma sem vagyok
hogy már rég nem csempészte át
hol csáth mászott ide-oda az árvalányhajas pusztán
a csörgő bambuszrudakat
gusztika mellé
nagyregény volt az élete mondta
egyszer talán majd megkísérlem mondtam
kivonatolni azt a nagyregényt egy versben:
KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT.
 
Az avilai szent teréz-székesegyház főbejárata
a varázsló kertjének görbe kis utcájára
nyílik
tapad szinte pneumatikusan
észre sem vettem ünneplőmben
valójában e vakutca
amely még mindig misztikusan működik
a vakutcák is akár a világtalan emberek
valójában e vakutca porában térdepelek
ahogy félszemmel belestem az egyik kapurésen
egy kisfiút láttam
állt az ecetfa alatt
hiába várta haza szüleit
de várta
az ecetfa is szépen várt vele
miközben egy pöcegödröt fojtogatott
gyökérzete
már rég újat kellett volna ásni
netán rákapcsolódni a városi kanalizációra
az ecetfa is szépen várakozott a kisfiúval
kocsánya dobverő hol hosszú tű
amilyennel az orvos
(dr brenner kígyóbőr retiküljében az ólom boxer
a nikkel browning és a csontfűrész mellett is volt
egy ilyen tű)
amilyennel az orvos átszúrja a halott szívét
az ecetfa is szépen várakozott a kisfiúval
fél szemmel ferences kísérőm is belesett
majd felsegített
és átvezetett a galambpiacra
hol a galambászok kis bircuzában
a világ legkisebb bircuza ez
miközben két aszaltszilvaszín emberke
egy szentlélekforma galambra
(lám a régi mesterek még tudták
ahhoz hogy a lélek etcetera
problémáival foglalatoskodhassanak
galambásznak is kell lenni)
miközben két aszaltszilvaszín emberke
egy szentlélekforma galambra alkudozott
sok sárga sligovicát diktáltak belém
majd TITO nagykövete a perzsa sahnál
ő nem ivott civilben maratoni úszó
arról mesélt K* olykor náluk
a brenner-ház és a kis vakutca között
dolgozik (komponál)
vonó nélkül vonja
tekeri vissza a libatömő tölcsért
csörög az arany tengeri
a liba talán már meg is fulladt
tekeri vissza
csörög az arany tengeri
a liba talán már meg is fulladt
pedig a kopasztás még hátra van
tekeri
miközben a kisfiú vár
az ecetfa is szépen várakozik
egy levél aláhull
egy csípős reggelen az egész lomb
és az aláhulló lombban ázott veréb
a kisfiú
a gazda tengerivel temeti be
az udvart
dara hó hull
a kisfiú
a meztelen ecetfa
harmadnap
már lenn az adrián is megjelent előttem
a kisfiú
ahogy áll
ecet mondtam
és nem értették mit mondok
tengernyi ecet.