ÁrvacsáthA szerző előadásában

Itt meghallgatható!

árvacsáth

a pagodáig kellene átvonszolni magam
ám pontosan érzem
az ilyen dolgokat mindig pontosan
érzem a makk
a makk ütését nem bírnám elviselni

nagyobb ütést igen
a legnagyobbat is
a föld az ég a nap ha rám zuhanna
ha rám zuhanna a föld az ég a nap
mint minden pillanatban ahogy rám zuhan
a föld az ég a nap az égő
azt igen
a legnagyobbat elviselném
ám a makk
a makk ütését nem
keserű kis márványterméseiddel
melyeknek a pagoda lépcsős tetőzete
kiszámíthatatlan falsot ad
mint kifújt tojáshéjat
keserű kis márványterméseiddel
ne célozgass engem uram

árvacsáth
nem sül ki a szemed
szokták volt mondani
ha netán nagyot találtam mondani
és én máris rettegtem
a kis véres énekestojás
sisteregni kezd a csonttégelyben
sül ki
sül ki a szemem
azóta nem győzök kicsit mondani
a semmit
munka közben egy selyemszálra kötött
hangyát sétáltatok papirosaimon
szórakozni is csak bolhacirkuszban
tollam moccanatai abszolút semmisek
homályos gyerekkori emlékek
valaki átment az utcán és felsértette
egy fűszál köszörült árnyéka ilyesmik
és mégis érzem sül ki a szemem
sül ki
akárha az isten forró tenyerébe
talált volna tojni a kis énekes

árvacsáth
a jéghideg váróteremben
magának hegedült
a cigány olyan új zene
olyan új zene sosem is lesz
kisgyerek vigyázza úgy
lombfűrészének egyszál élét
ahogy húzta
olyan újzene
olyan új zene sosem is lesz
ahogy körülfűrészelte koponyám
hadd hűtse a vattásan hulló hó
ami már úgyis lehűthetetlen
magának hegedült
meg ne fagyjon a váróteremben
megfagyott
csak a mozdonyon konyult le
szították a tüzet az ördögök
csak a mozdonyon konyult le
a kezében a vonó
olyan új zene
olyan új zene sosem lesz

árvacsáth
most hogy befagyott a duna
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
reggelre biztosan befagy a palics is
és egy kisgyerek kifut a középre
mint valami titkos szerződés alá
aranykacsát ütni
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
de állandóan csak nikkelboxerembe
gabalyodnak ujjaim
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
hogy lecsavarozzam lábamról pörge korcsolyámat
ne csússzak át a sötét kőlyukon
hol a köszörült gusztonyom hogy védekezzek
nem csúszhatok át a sötét kőlyukon
ne csússzak át a pokolba
ne csússzak át ilyen könnyedén
megvan
itt volt a lajbizsebben a korcsolyakulcs
tán még lecsavarozhatom pörge korcsolyámat
noha ez már a sötét kőlyuk
jege
tán még lecsavarozhatom
nem
már nem csavarozhatom le
ez már a csontkorcsolya
a csontkorcsolya mit annyit bámultál
a szegény kisgyerekek meztelen lila lábán

árvacsáth
a csarnokban sétáltunk kissé léhán
amikor désiré váratlanul kezébe vett
egy szép jonathánt
félek mondta
nem fogom tudni mint tell vilmos
lelőni fiam fejéről az almát

 

Forrás: Palatabla