Aranyhíd

Szép mint egy rézsodrony
melyen angyal aludt mondta
hánykolódva verejtékezve
akárha épp megeroszakolva
mire kafga feri fogalmam sem volt
miféle viadalban versembol idézett 

a rézdrótkefe szép mint a flamingó
mint a szarral bekent katonatükörben
a naplemente
noha mondom fogalmam sem volt
a viadal mibenlétérol meg kellett szólalnom
s mivel épp akkortájt érkeztem japánból
így folytattam akárha egy új verset:
szép mint egy bambuszerdo
a férfi fenn tornázva éppen úgy hajlít egy fát
mint a tövében pisilo no lába közül ragyogva
felívelo keskeny aranyhíd
noha elemér is késobb érkezett
(vásott madzagon rühes kutyát vezetve)
o is indíttatást érzett bekapcsolódjon
szép mondta mindenki feléje fordult
regény misu sem dobta meg
az éppen esedékes vadnaranccsal
a menekültek által immár eldobott kék ételhordót
szép mondta mint egy kis izzó tükör
szép mint egy kis izzó tugyár
melyben én az igazgató jobb keze
jóllehet a bal lábán
mágnespatkóként dolgozom.