Anyahajó fedélzet

Anyahajó fedélzet
Íróasztalomnál babrált
majd átjött hozzánk a nappaliba
azt mondta ki van ábrándulva
ugyanis írásaim alapján azt hitte
sokkal jobb minőségű
(mélyebb)
a biliárdposztó

azt hittem te klorofilból nemezeltél magadnak
anyahajó fedélzetet
úgy képzeltelek öreg költő
klorofilból képezett anyahajó fedélzeten
jóllehet tettem hozzá már sosem is fog felrepülni.
sétál térdre bukik porcelánnadrágjában.
 
A régi szaratovi színház
Ilyentájt négy körül decemberben
még koromsötét van
matatok még nem tudom hol vagyok
állok a teatojással kezemben
a konyhában s egyszer csak átrobog
palicsfürdőn a PUSKIN EXPRESS
kataleptikus állapotba kerülök
jóllehet már túl a katalektákon
liedjeim igézetében
illetve hát már én is fenn ülök
a teatojás
még mindig a kezemben
a fet-kötettel hónom alatt
fenn ülök a PUSKIN EXPRESS-en
noha fogalmam sincs hol kell
át- illetve leszállnom hogy sizranba jussak
fel kellene hívni barátomat most röpült
moszkvába onnan vonaton megy szaratovba
a régi szaratovi színház alagsorát (alvilágát)
asztalos- és szabóműhelyek súgászat parókakészítés
ezermesterek akik sosem is jönnek már a felszínre
szaratov fél évszázadig zárt katonai körzet volt
fel kellene hívni barátomat aki a régi szaratovi
színház alagsorát fényképezi a rá jellemző
módszerességgel alapossággal
másodszor repült vonatozott immár vissza oda
szaratovba
fel kellene hívnom (nincs mobilja) hol kell átszállni
sizran felé
egyáltalán hol is van sizran ahova igyekszem.
 
Elkopott a sárkaparó vas
Az idén szép lett a búzám mondja
finom mozdulattal levéve róla a gézt
a porszívó tele puzzle-lal legóval
az én időmben még elképzelhetetlen volt
puzzle lego a porszívó zacskójában
amely az abszolút barlangok
(amilyen a női nemiszerv is például
képzeld el nagy kéjben kutatsz
s egy puzzle-ra legóra bukkansz)
puzzle lego a porszívó zacskójában
az idén szép lett a búzám mondja
finom mozdulattal levéve róla a gézt
a messzi földekre gondol
a sáros tavaszi szántásokon gyalogol
egyike ama földből vétetett (tapasztott)
csontváry baalbekje előterében találkozó
két figurának
földből vétettek (tapasztottak)
jóllehet mégis meghatározhatatlanok
mutatja a küszöb mellett elkopott a sárkaparó vas
a tolsztoj utcában új névjegykártyát nyomtatott
mutatja ismét kezelik szemfogát
megajándékozott a szabadkai rezgőnyakúakról
írt dolgozatával (sokat vár tőle)
elolvasta versem mondta görbítsem meg
mint einstein mint kosztolányi a grízt
majd mikor ismét beállt a csönd azt mondta
egy rövidke időre még visszateszi a búzára a gézt.
Akkor a földre szegezte világos szemét, de nem látta a föld szépségét, hasznosságát, sem az ezernyi árnyalatban pompázó apró vadvirágokat, melyek buján tenyésztek gyér kultúrák meg a gaz között. De csak rövid időre szokott megállni, mert még fiatal volt. És hirtelen újra botorkálni kezdett a földön… (Beckett)
 
Három szeget
Anyám beteg cukor
trombózis gyomorbántalmak
az ügyeletes orvosnő
ráadásul még vérszegénységet is megállapít
ahogy kiírva a recepteket távozik
valaki azt ajánlja
szúrjon három szeget az almába
az a legjobb vérszegénység ellen
igen mondja anyám:
de nekünk már szögünk sincs.
 
Szépen robbanjon
Amikor a teatojás zománcba mártásának
ötlete először felmerült regény misu
felbaszódott ő nem pléhbögréket fest
kérte ki magának képeket éget
és ebben a kijelentésében benne volt minden
rossz taknyozott mázolmány felégetése is
nemcsak a zománckép kiégetése
ám távozáskor mégis zsebébe csúsztatta
fél év is elmúlott úgy nézett ki nem tudja
megoldani ugyanis közben lea lányom
prágai performanszához ólommal
öntötte tele ha üveglapra ejti
szépen robbanjon
fél év is elmúlott amikor az asztalom
biliárdposztójára öntött sivatagi homokban
(szerbhorváth gyuri ajándéka)
íbisztojásként viszontláttam.
 
Én megértem
Öltözteti őket éppen
még óvodás mind a kettő
hátul már tán elkezdték építeni
hallani vélem a cölöpverő gépeket
elkezdték építeni a hidat
azóta már le is bombázták a többivel együtt
ismét hallani vélem a cölöpverő gépeket
a halál is előbb akárha alapozna
akárha egy városállamot készülne
telepíteni a sós hullámokra
felmászom a kolostor maradványához
ott kellene maradnom
újraalapítani a szent ágoston-rendet
összegereblyézem a szénát
mellém bújnak a kecskék szamarak
a kis kék pulóveréről mesélt
(nietzsche mondja: A Lohengrinben sok a kék zene.)
ahogy elöl végigfutott rajta az angóra csík
lobbanó magnéziumnak vélték
selyemkóró mézet hozott
nagyapja francia volt a nagyanyja lengyel
ő meg egy echte palicsi magyar
a szalajtós egyetemista is azt kezdte magyarázni
hogy az apja montenegrói az anyja bosnyák
ő meg s akkor dadogni kezdett
mire a villanyvezetéket fektető munkások
kisegítették te meg: kínai.
azóta ő a palicsi kínai
szeretném megborotválni őket
a baktert a káplánt a kibicet
a szalajtós (kínai) egyetemistát édesapámat is
én megértem a bolond borbélyokat
hát mondta gondolkodás nélkül
miközben bejött a nővér
és kivitte a teli köpőcsészét
a fejnyi ólomgolyó falakat lehetne döntögetni
lassan felemelte gipszelt lábát
(ki készíthette
egyesek szerint volt valami története
akárha gólem elgurult feje)
hát mondta gondolkodás nélkül egy gyalupadot
nápolyi szeletre gondoltak olvasófüzérre
egy gyalupadot szeretnék mondta
ő mutatott a szomszéd ágyon letakart
hullára (elmentek már a hordágyért)
egy lepkefogó hálót kért
a psyche mediterranét kergette árkon-
bokron a túlvilágra is csak azért
futott át mire ideérnek a hordággyal
lehet már vissza is tér káromkodnak
mit rángatják őket nem tudnak egy
cigarettát nyugodtan elszívni
s már a mobil is tele üzenettel
én megértem a bolond borbélyokat
akik már csak hullákat borotválnak.
 
Rostélyos maszkok
Vannak szép pirosnyelű söprűk
azokat mind kiszállítjuk svájcba
mi kerti söprűvel söpörjük a járdát
vannak szép piros nyelű söprűk
vannak kék zöld és halványrózsaszín
szifonok s nekem egyszer úgy rémlett
egy elhagyott külvárosi szikvízüzem
halványrózsaszín szifonjaiba zárva
azok ott angyalok
a fogason ólomkötények lógtak
rostélyos maszkok
fal mellett szibériai nemezcsizmák
aggastyán korában mint hamlet apjának szelleme
ilyen csizmákban dobogott
nagy visszhangzó faházban balthus a festő
ólomkötényben rostélyos maszkban nemezcsizmában
ha netalán explodálnának a rózsaszín szifonok
vannak szép piros nyelű söprűk
és kék zöld meg halványrózsaszín szifonok
egész zsák vérpiros cirokmagot
vitt meséli a vasúton a vámosok soká rágicsálták
egy egész zsák vérpiros cirokmagot
a söprűgyárból velencébe
aztán ott az egyik üres templomban
kis vászonzacskókba napi adagokra bontotta le
idővel úgy beindult az üzlet hogy alkalmazni kezdett
egy kis homorú olasz lányt
szép időszaka volt életének mesélte
kartondobozban laktunk mint a macskák.