A meztelen bohóc

Tolnai Ottó igen termékeny költő és író. Lírikusként indult pályája, számos verseskötete jelent meg, de írt regényt (Rovarház), gyermekverseket, esszéket, drámát (Végel(ő)adás) is. Közel négy évtizedes irodalmi kezdeményező szerepe a vajdasági magyar kulturális régióban vitathatatlan. Jelen kötetében vajdasági festő, karikaturista és képzőművész barátait, kortársait akarja bemutatni. Az Újvidéki Rádióban előadott képzőművészeti szövegek ezek, melyben az érintettség és személyesség az, ami akár az éterben, akár nyomtatásban megkülönbözteti a barátot a tárlatlátogató kritikustól. A képzőművészeti esszégyűjteményből Magyarországon szinte teljesen ismeretlen, de az irodalomban annak idején egyedülálló Új Symposion köré csoportosult és abból kifejlődött nemzedék új arcát, lázadását vagy éppen beletörődését ismerhetjük meg rendhagyó tablóként. Ezek a szobrok, plakátok, rajzok, festmények, homok- és levélképek vagy terrakotta alkotások portrét festenek alkotóikról az irodalom nyelvével kiegészítve, akikről alkotásaik szöveg nélkül is vallanak. Még nem sejlik fel bennük a délkelet-európai jugoszláviai történelem, Maurits ekkor még nem festi meg a boszniai háborút, de Piros Frankenstein-jében már felsejlik az. A több mint félszáz művészt bemutató könyvet az egyes művészekről szóló esszék mellett alkotásaikról készült fekete-fehér fotók illusztrálják, az esszéket a művészek életrajzát tartalmazó kislexikon és Thomka Beáta utószava egészíti ki.

Thomka Beáta (1949-) (utószó) - Németh Mátyás (fotó)