A kenyérgyár is ott volt a Tolsztoj utcában

„nem úgy isszák a dalt mint a vért”
Thomas Bernhard: Az a pompeji színház

Kicsi keze beletúrt a langyos hamuba
Istenem mindent szórj boríts
Pakolj púposra
Langyos hamuval
Pompejiben is milyen boldogok voltak az emberek
Szép csendéleteket festettek a falakra
Képeket arról milyen szépen szeretkeztek

És a színházak közül is
Az a pompeji tetszik nekem leginkább
Kicsi keze beletúrt a langyos hamuba
Egy pillanatra minden istenien langyos volt
Fölötte a bodzafán a balkáni gerle
Az árnyék mellette a homokon
A nap a felhő mögött
Ám a hamu alatt még ott volt a parázs
És csúnyán összeégette kicsi kezét
Szépen nyújtotta felém
Mutatta hiszen nem tudta mondani
Csúnyán összeégette kicsi kezét
Mert akkor már nem ordított nem sírt
Csak mutatta
Nyújtotta szépen felém
Csúnyán összeégette
Csúnyán összeégette kicsi kezét.

Még mindig rosszul zárnak a szekrényajtók
Rosszul választotta le a toronyszobát
Nem szépen csinálta meg a boltív alá
Az ablakot tartó fehérneműs szekrényt
Bepanaszoltuk az apjának
Aki kiszállt vele durván utasította
Hogyan korrigálja munkáját
Megaláztuk tulajdonképpen
Meg nagyon
Anyja akkor már nem élt
Aztán apja is meghalt hamarosan
Olykor összefutunk a piacon
Nem merek a szemébe nézni
Hazajövök itt gubbasztok a toronyszobában
És látom még mindig rosszul zárnak
A szekrényajtók így sosem is nevezhettem
Pedig szerettem volna elefántcsont.
Hiszen a tóra vezető sétány platánjait is
Ivoroszlopoknak tudom
Így sosem nevezhettem elefántcsonttoronynak
Toronyszobám.

A jeget a Jaguárról
Zoliék elbocsátották Sanyit
Pedig Sanyi egész famíliája ott gereblyézte
Tavasztól őszig Zoliéknál a fenyőtűt tobozt
Zoliék elbocsátották Sanyit
Mert a ródlival próbálta lekaparni
A jeget a vadonatúj Jaguárról.

Már nincsenek jó költők
Bogdán Jóska a törökkanizsai plébános
Apám nagyon szerette
Jóska ha átjött Magyarkanizsára mindig
Meg is látogatta apámat
Mondom a Bogdán Jóska egy haldokló
Pesti öregasszonytól mielőtt feladta volna
Neki az utolsó kenetet megkapta ajándékba
Kosztolányi kis rózsafa pipáját
Jóska az esetről megrendítő verset írt
Bogdán Jóska a törökkanizsai plébános
Egy jó költő
Már nincsenek jó költők
Jóska jó költő
Zsebében ott a kis rózsafa pipa
És az előző plébános világhírű
Mert kék Mauritiusa is volt
Az előző plébános világhírű bélyeggyűjteményéről
Is szépen tud elaborálni
Akárha kék Mauritius-szal celebrálna
Akárha kék Mauritius-szal
Akárha kék Mauritius-szal áldoztatna ostya helyett.

Náluk padlófűtés van
Hónapok óta fűtök
A nap nagy részét a Homokvár pincéjében töltöm
Hol fűtőnek hol pincebogárnak nevez a család
Egy tuskón üldögélek
És nézem a tüzet
Tobozt dobok rá
A régi újságok között érdekes képekre bukkanok
Nálunk feleségem olvassa az újságokat
Édesapja az öreg félbunyevác dzsentri
Nagy magyar volt különben
Felmondta az állását ahogy bejöttek a szerbek
Édesapja sem csinált mást
Mint újságot olvasott
Igaz egy rövid ideig Zöldi barátjával üzemeltettek
Egy kis kuplerájt ott a Szent György-templom mögött
De igazán nem előzték meg magukat anyagilag
Mert ahogy valaki megjegyezte maguk is
Befolytak a dologba
Tanuld meg mondta ha kuplerájt üzemeltetsz
Magad ne folyj
(Itt megakadt a nyelve)
Magad ne folyj be
Nézem a tüzet
Majd szénnel tömöm meg a kazánt
Miközben Canetti Marrakesh-könyvének
(Én még szarajevói kiadását olvastam
Jasmina Musabegović szép lágy bosnyák nyelvén)
Szénárus figurája jut eszembe
U jednoj naročito pretrpanoj prostoriji čučao je čovjek
Sa licem i bojom crnca. Bio je visoko naslagan oko njega
kao da čovjek treba da bude zazidan u uglju.
I sad čeka radnike koji će doći da taj posao obave.
Čovjek je držao tako mirno da sam ga u početku previdio.
I samo sam primijetio njegove oči koje su sijale usred tolikog uglja.
Pored njega je jedan jednooki prodavao povrće.*
Jó szenünk volt az idén
Az egyik szabadkai bunyevác írónő férjének a fatelepén vettük
Míg egyezkedtünk emlékszem a szomszéd helyiségben
Feltűnt az írónő (aki különben egy szép könyvet írt volt
Firenzéről) és egy kicsit zavarba jött és akkor én is zavarba jöttem
És akkor hogy valamiféleképpen feloldjam a feszültséget
Odamentem hozzá és megcsókoltam
Közben az is átfutott az agyamon
Így tán majd jobb minőségű szenet kapunk
Tegnap például egy fotót találtam a Stalkerből
Kitéptem és feltűztem a pince falára
Ma pedig egy kis cikket böngésztem
A Sabač melletti Majur faluban történt esetről
December 8-án (mit is csináltam én december
8-án) csúcsosodott a 45 éves Milan Radivojević és
mostohaapja, a 75 éves Milan Pantić között (érdekes
Mind a kettő Milan) a galambok miatti vita.
Az öregnek sehogyan sem tetszett ugyanis, hogy mostohafia
a galambok röptetésével tölti minden idejét. Ahogy ő
mondta, hogy egy léha galambász. És az említett napon szépen
kiengedte a galambokat, gondolván, többé sohasem térnek vissza.
A fiatalabb Milan (noha szerintem a galambok
Minden bizonnyal visszatértek volna) ezen úgy felbőszült,
hogy megfojtotta mostohaapját, az idősebb Milant.
Valamint találtam egy újságfotót a
A Sevrés-Babilon metrólejáratról télen
A Sevrés-Babilont is kitéptem feltűztem
És találtam még egy cikket arról is
Hogy Félixről ahogy írják világhírű hegedűsünkről
Nevezték el a 15 6687 902 095-ös számú csillagot
Meg még egy színes fotót is találtam
Azt tűzbe vetettem
Ahogyan Szaddám Huszein egy drága szablyával
Ajándékozza meg csetnik vajdánkat
Azt viszont elfelejtettem említeni
Hogy az idén először tüzelek cserrel

De azért nem vagyok annyira oda a csertölgytől
Mármint nem ájultam el a cserfától
Hogyan is festett volna
Lejönnek értem a pincébe
És látják ott fekszem ájultan
Ájultan egy csertuskóval keblemen
Kajkáék akáccal tüzelnek de náluk padlófűtés van.

Kövér bundás picsák
A bécsi Kunsthistorisches Museumban elvezettem fiamat
Igaz kissé ünnepélyesebbre sikeredett a dolog
Mint gondoltam
Elvezettem mivel őt csak a Brueghel-terem érdekelte
Correggio Jupiter és Iójához meg
Rubens Helena Fourment-jához
Megnézte őket nem mondott semmit
De biztosan arra gondolt mi a fenét akar
Az öreg ezekkel a kövér bundás picsákkal.

Látom a bajszod meg sem stuccolta a Kavaja
Bökdöstem le a havat a tyúkólról
Olykor a vizsla hátára vágtam
A vaslapáttal
Ne buzerálja már a kendermagos kakast
Elég hogy a fehéret kinyiffantotta
Nem tépte szét
Csak kitörte a nyakát meg kellett ennünk
Vasárnapi paprikásként szegényt
Nem akar kisütni mondom a túrós bácsinak
Ahogy begördül békebeli járgányán
Annyi béke volt már Mester mondja
Ha békebelinek mondom a járgányát
Jobb ha nem süt ki mondja
Holnap Gyertyaszentelő
Figyelje Mester a medvét
Majd figyelem mondom
Kiugrok a Nácihoz az állatkertbe
De ő máris a Pocok Ferkóról mesél
Hogyan versenyezett
Mert már megint versenyezett
Örök riválisával a hajdújárási borbéllyal
Kavajával nagyotmondásban
Nem túlzok Mester de mi is
Akik nyírásra vártunk
Ott volt az egész falu
A vak tükrök között
Mi is sérvet kaptunk
Sérvet a 100 kilós tökök emelgetésében
Mert hát ugye nekünk kellett eldönteni
Igazat mond-e a Pocok Ferkó
Mikor végre hazakerültem
Az asszony azt kérdezte miben merültél ki
Ennyire Miska tán ganét vótá hányni
Nem pedig a szentmisén meg a borbélynál
Nyiratkozni
Látom a bajszod meg se stuccolta a Kavaja
Ki nem állom ha folyik rajta a taknyod
Ha belelóg a levesbe
Mondtam a Pocok Ferkó megint nagyokat mondott
Nagyotmondásban versenyezett a Kavaja borbéllyal
Akkor tényleg legjobb lesz ha leheversz egy kicsit.

Nem esett meg a szíve rajtam
Kis egérbajszú filozófiatanárunk
Mind tanárok a filozófusok
És nem filozófusok
De vannak külön kis egérbajszú filozófiatanárok
Akik olykor filozófusoknak mondhatók
Mint újvidéki ismerősöm aki sosem tudta hány óra
Mindig telefonon tudakolódzott éjnek idején
Ijesztve fel ismerőseit hány óra
Aki aztán kiugrott az ablakon
Meg hát a mi kis egérbajszú filozófiatanárunk
Aki interjút akart csinálni
Makavejevvel az ismert filmrendezővel
De nem volt ceruzája
Kis egérbajszú filozófiatanárunk tegnap este
Gitáron kísérve magát dalmát dalokat énekelt
A győri Műhely Tenger-számainak bemutatásán
Mondják az a nő aki mellette ült a nője volt
Mondtam is Jutkának mindenkinek van nője
Csak nekem nincs de egyáltalán nem úgy festett
Mint akinek megesett volna rajtam a szíve.
 
Valahol az Adrián
Pesten a Műcsarnokban az egyik
Pannonhalmi gimnazista fiú
Odaállt Lea lányom elé
És megkérdezte hogy te vagy
Az Ottó lánya
Lea lányom azt mondta hogy igen
Mire a fiú elszavalta neki kedvenc
Versét melyben Leáról írtam volt
Amint még három-négy évesen
Valahol az Adrián
Egy nagy pálma mögül lesi a kis
Fehérkötényes albán cukrászt
Hogyan kell ilyen helyzetekben viselkednem
Kérdezte Lea lányom
Mondtam meg kellett volna puszilnod a fiút
Miért horkant fel Lea lányom
Talán azért mert ott a pálmafánál meztelen seggel
Lesem a kis albán cukrászt
Igen mondtam azért.

Ha az ujjára ütött volna felkiált
Mintha folypátot evett volna mondta
Ki kérdezte
Hát ez a madár a királyka
Nekem aki a kutyák által kilazított
Kerítésléceket szögeltem éppen
Hirtelen az jutott eszembe hogy még
Vissza kellene térnem a Jeget a Jaguárról-ciklus
Kuplerájos mozzanatához
Mármint oda ahol apósom azt mondja
Hogy aki kuplerájt üzemeltet:
Maga ne folyjon be
Hirtelen abbahagytam a szögezést
És beszaladtam hogy följegyezzem a dolgot
Ők ketten ott a kerítésnél el nem tudták képzelni
Mi a fene ütött belém
Mert ha az ujjára ütött volna felkiált mondta egyikük.
 
Kevés ínyencebb falat
Itthon voltak az unokák
A három nővérke meg a Zsiga
És valakitől szép sorban elkapták
A sarlachot
A három nővérke meg a Zsiga
A sarlachot
Amiről már azt hittük csak Csáthnál olvashatunk
Ahogyan bélyegberakókba rakják levedlett bőrüket
A sarlachos gyerekek
Így csak egyszer korcsolyázhattunk Palics jegén
Jégvitorlázni pedig egyszer sem jégvitorláztunk
Hideg vízbe mártogattam fekete-sárga harisnyáikat
Hogy lehúzzuk magas lázukat
Mint kis méhek hevertek az ágyakon
A szomszéd orvosnő mesélte gyerekkorában
Édesanyja estefelé kihúzta a kemencéből a parazsat
A hamut a pörnyét deszkákat dugott be
És nekik kis betegeknek be kellett feküdni a deszkákra
És tényleg kiizzadták a betegséget
Reggel már egészségesen ébredtek
Én meg arról meséltem a szomszéd orvosnőnek
Hogy a mi gyerekkorunkban élő sünöket gurítottak
A már kisöpört de még izzó kemencébe
Hogy tüskéjükben süljenek-főjenek
Bizony kevés ínyencebb falatra emlékezem.

És verseimbe pászítom őket
Olykor ellopom a három nővérke
Egy-egy rajzát
És verseimbe pászítom őket
Majd dühösen keresem aztán soká
A ragasztót
Valójában azt a csirizes übrüköt keresem
Amelyet gyerekkoromban találtam volt
És később verset is írtam róla
Amelyet gyerekkoromban találtam volt
Az üres szíjgyártóműhely közepén
Nem bízom ezekben a mai ragasztókban
Minden bizonnyal azért is nem akarom
Meglelni gyanakszom akarattal dugom el
Magam elől őket.
 
A kenyérgyár is ott volt a Tolsztoj utcában
Jön a Tolsztoj utcai nyomda
A kenyérgyár is ott volt a Tolsztoj utcában
Még mindig meglegyint (csap)
Az isteni kenyérillat
Jön a Tolsztoj utcai nyomda igazgatója
Akivel a Palics és környékét
Meg a Bácsországot csináltuk
Jön a Tolsztoj utcai nyomda igazgatója
Jóllehet alig megy
Odacsípték a csigolyák az ideget mondja
Vagy épp ellenkezőleg most vizsgálják
Levált az ideg a gerincoszlopról
Jön a Tolsztoj utcai nyomda igazgatója
Rég ígéri epikámat ő így mondja
Mintha a Háború és békét is ő nyomtatta volna
Epikámat keménybe köti a verseket nem csípi
Mondja nézzem meg (már más is ajánlotta)
Szabolcska A Grand Caféban című versét
Megnézem mondtam már csak a Grand Café miatt is
Noha Szabolcska nem említi abban a kávéházban
Történt az első filmvetítés is
Jön a Tolsztoj utcai nyomda igazgatója
Jóllehet alig megy
Odacsípték a csigolyák az ideget mondja
Vagy épp ellenkezőleg most vizsgálják
Levált az ideg a gerincoszlopról
Ám a minap azt ajánlotta az öcsém
Kisállatok kitűnő orvosa
(A belgrádi ZOO-ban dolgozott egy időben)
Kenjem be a hátam kutyakenőccsel
Bekentem azzal a borzalmas fekete kulimásszal
És a kutyakenőcs mondja az asztalt kopogtatva
Mintha tényleg máris használna egy kicsit
Jön a Tolsztoj utcai nyomda igazgatója
A kenyérgyár is ott volt a Tolsztoj utcában
Még mindig meglegyint (csap)
Az isteni kenyérillat.

Egy-egy láthatatlan horgász
Kihúzta a fiókot tele régi parafadugóval
Állt a finom fanyar illatfelhőben
Majd a szemétbe fordította az egészet
Mert négy székkel elkelt az asztal
A szemét meg a Vértóba került
(Az ószeres Rózsa a Vértó mellett lakik)
És most akárha minden egyes dugó fölé
Egy-egy láthatatlan horgász hajolna
Nem is láthatatlan horgászok
Noha kissé valótlannak tűnnek
A sok tétlen menekült várja harapjon
A sok tétlen menekült várja harapjon a hal.

Véres húscafatokkal etetett tigrist jaguárt
Szerettem amíg a pincében
Zsákszámra telelt a tömérdek kannagumó
Gyerekkoromban egy kannagrupp közepén állt
A Cigánylány
Hasbalőtték a partizánok
Zord hegyek közül jöttek
Nem tudták mi az hogy szobor
Csak a túloldalon lenn az Adrián
Kezdték mint sajtot szelni
Faragni a követ
Olykor kezembe vettem egy-
Egy nagy lila rizómát
De aztán mind kevesebbet forgatott ki
Kertészünk András bácsi a homokból
Végül teljesen elfogyasztotta
Elszabotálta a kannát
András bácsi valójában nem volt kertész
Az állatkertből ment nyugdíjba
Nem ismertem szorgalmasabb embert nála
Egyetlen gyenge pontja volt a kanna
Mintha félt volna a nagy lila rizómáktól
Pedig hát különben farkastól oroszlántól sem félt
Fejszével darabolta a lótetemeket
Nagy véres húscafatokkal etetett tigrist jaguárt.

A Szűz Mária- és a Tito-kép között
A GREEN DOOR az első és egyetlen kávéház
A Kisfenyvesen
Tehát a vasútállomás és a temető között
A Nagyfenyvesen nincs nem is volt kávéház
Kocsma sem soha
A GREEN DOOR pincérnője Paula
A három nővérke szereti Paulát (Palulának mondja)
Akárha egy Csehov-drámában
Paula úgy szolgálja ki a három nővérkét
Paula különben András
Nem a kertész András
Hanem az utcaseprő András unokahúga
Aki régi villájuk előtt épp most vágatta ki
Palicsfürdő tán két legszebb ősplatánját
Amelyet Pestről a montenegrói tengerpartra utazva
Gyelmis lefestett volt
András kivágta őket szétszerelte a górét is
Leakasztotta a Szűz Mária- és a Tito-képet
Ledarabolta az aranyfácánokat
Amelyek ott éltek a régi bútorok
A Szűz Mária- és a Tito-kép között
Közben Szötyök a megboldogult Express Géza
Osztálytársa is áthelyezte törzshelyét
A DON CORLEONÉ-ból a GREEN DOOR-ba
Az Express Géza temetésén mutatta közös gödörbe
Gyűjtötte szülei csontjait pálinkát
És vinyakot is rakva melléjük ott lenn már
Ne civakodjanak.

Dél mondtam éjfél
Igen tizenegy (11) mindig
Illetve hát nem is tizenegy (11)
Hanem tizenkettő (12) valójában
Jóllehet sokáig (évekig) fogalmam sem volt
Mi is tizenegy (11)
Illetve hát mi is tizenkettő (12)
Sokáig nem akartam tudomást venni
Hogy tizenegy (11)
Illetve hát hogy tizenkettő (12)
Később bosszantott hogy valami
(Ritmusszerűség mondjuk)
Mégis be akarja lopni magát
Formátlannak (csicsóka etcetera) tervezett
Világomba
Csak ma hajnalban tisztázódott a dolog
Majdhogynem tizenegy (11)
Illetve hát tizenkét (12) év után
Ugyanis immár ennyi éve élünk itt
Palicsfürdőn a Homokvárban
Dr Brenner 13-ban került vissza fürdőorvosnak
Aztán meg (14-ben) mint szoktam volt mondani
Jött Szarajevó
Mint most is ez a tizenhárom (13) évig tartó
Balkáni háború
Csak ma hajnalban mondom ahogyan félálomban
Botorkáltam le a pincébe
Mert csak begyújtás után teszem oda a teát
Tusolok le
Addig minden félálomban történik
Botorkáltam le hangosan számolva
A meredek pincelépcsőket
Nehogy lezuhanjak agyonverjem magam
Annál is inkább mivel a fejem felett pedig
Ott futottak ellenkező irányban a padlás létrafokai
És nem tudtam biztosan le
Avagy fel indultam-e éppen
Tizenegy (11) mondtam
Illetve tizenkettő (12)
Mert a tizenkettedik (12) lépéssel érek csak
Biztos talajra a betonteknő aljára
Eredetileg (12-ben) tíz (10) téglalépcsőt építettek
De az állandó talajvíz miatt
Amikor is a salakbeton elkezdte felzabálni magát
Betonteknőt kellett önteni a Homokvár alá
És a betonteknő igényelt még egy
Kissé hosszabb immár beton lépcsőfokot
A tizenegyediket (11)
És leérve a teknő fenekére szinte felkiáltottam
Tizenkettő (12)
Minden tizenegy (11) volt
Illetve hát tizenkettő (12)
Tizenegy (11) kanál leves
Illetve tizenkettő (12)
Aztán egy kis korty víz (bor)
Mindig tizenegy (11)
Illetve hát tizenkét (12) oldalt olvastam
Egy szuszra csak azután vettem levegőt
Kezdtem jegyzetelni
Délelőtt illetve este lefekvés előtt
Hangosan számoltam óránk
Hosszan visszhangzó ütéseit
Dél mondtam
Dél mondtam éjfél.
 
* „Egy szokatlanul magasan nyíló bolthelyiségben sötét bőrű férfi ült, arcszíne és minden vonása négerre vallott. A zsidók fekete sapkáját viselte, és szenet árult. Úgy festett a körötte tornyosuló rakás közepén, mint akit itt szénbe falaznak majd, mihelyt az erre felfogadott iparosok megérkeznek. Olyan csendben ült, hogy észre sem vettem először, csak mikor felém villant élénk csillogású szeme a rengeteg szén közül. Mellette egy félszemű árus zöldséget kínált.” Elias Canetti: Marrákes hangjai (Útijegyzetek), Széll Jenő (ford.), Terebess Kiadó, Budapest, 1999.