A Jugoslavija-könyv

A JUGOSLAVIJA-könyv (jugoslavenstvo danas
a zágrábi kiadás 82-ben a belgrádi 84-ben)
szerzőjével matvejeviÇtyel
és egy belgrádi kritikusnővel
akinek a férje a vezető horvát kritikus volt éppen
valamint egy gyermekirodalmat fordító kedves szlovén nővel
még mielőtt trgu jiu-ba utaztam volna
meglátogattuk a calea victoriei-n
haulicáék szerkesztőségét:

a XX. századot (Secolul 20)
haulica nagyformátumú brancusi-monográfiáját
még a 60-as években megvásároltam kolozsvárott
többek között azért is lett a symposion fejléce
homokóraforma
amely mármint a homokóra
popa Šejka-versében különös mód
vérrel szalad tele
elhatároztam folyóiratszámot is szentelek neki
később is többször hozzáfogtam
haulica-számot szerkeszteni
aztán matvejeviÇ párizsba került
mint különben haulica is
majd a MEDITERANSKI BREVIJAR
nagy sikere után átköltözött rómába.
Most a danilo kiŠ-könyvesház megnyitásán szabad-
kán
mesélte mirjana miocinoviÇ hogy halil tikveŠa
illusztrálja a MEDITERANSKI BREVIJAR új
olasz kiadását
valójában mind a ketten mostariak
matvejeviÇ mostarban született
halil kissé közelebb a tengerhez
de még mindig inkább a neretva és a dohány
mint a tenger sávjában
én valójában a JUGOSLAVIJA-könyv
(az alcíme pitanja kulture) új kiadását várom
arról képzelgek
kik fogják illusztrálni:
muŠiÇ knifer bem reljiÇ dzaffa kerekes
metka badadada jelena trpkoviÇ siflis bal kezével
mert a jobbot levágta
de afféle vízjelként ott lebeg minden rajzán
ott az a kéz.
sosem izgalmasabb vállalkozást
megrajzolni ami nincs
de hát rajzolni mindig is azt kellett
azt ami nincs
ami van azt fényképezni
illetve hát most már fordítva
fényképezni kell azt is ami nincs
mert az van
pontosan az van: ami nincs
sosem is megdöbbentőbb vállalkozást
megrajzolni ami nincs
egy nemlétező kézzel
a danilo kiŠ-könyvesház megnyitásán szabad-
kán
elmeséltem mirjanának:
utcánkban(allé valójában) az egyik kukán
hogyan pillantottam meg egykidobott:
JUGOSLAVIJA-atlaszt.
hogyan kaptam utána milyen mohón
milyen boldogan csaptam a hónom alá
hogyan pucoltam vele a homokon
nehogy visszavegyék
kényszerítsenek szemétbe dobni
itt már ugyanis semmi különbség a történelem
képletes és egy város valós szeméttelepe között
nehogy kényszerítsenek dugjam csak szépen
 vissza
a kukába
valójában nem is tudtam büntetendő-e
kibányászni a kukából
nagyJUGO iskolai atlaszát
s közben valami különös boldogságot érezni
mint ahogyan egy-egy monarchiabeli
szecessziós tárgy kapcsán is érzünk olykor
nem tudtam mi minden büntetendő kisJUGO-ban
nagyJUGÓ-t illetően
(természetesen beleértve a nagyJUGÓ-nosztalgiát is)
nem érkezem abszolválni a sok új törvényt
elmeséltem mirjanának
hogyan bújtam el vele az éppen lecsapolt
vértavunk nádasában, mint ifjúkori versem
 gerillája
(engem nagyJUGÓ földabroszának
a legszebb földabroszok egyike ez a világon
szerelmesét ugyanis elítéltek-letiltottak volt
a nagyJUGÓ-ban
de hát mi köze nagyJUGO földabroszának
és e mind inkább körülcsipkézett kicsinek
 mindehhez)
jóllehet akkor még nem hallottam
hogy épp azokban a napokban szabadult ki
világszép kis zoónk gorillája
tehát, hogy magától a gorillától
és üldözőitől is veszélyeztetve voltam
öreg pákász
(mert egy vitánk után amikor is
megboldogult baka barátom
azt mondta ő nem che guevarát
széchenyit választotta volt
azóta én sem mondok gerillát
igaz széchenyit
szegénylegényt sem ami egy bakához
természetesen közelebb állt volna
hanem a zen buddhistára és a zöld filozófusra
zöld aktivistára utaló: pákászt.)
veszélyeztetve ott a vértó nádasában
de egyáltalán nem volt szándékomban
szellemeskedni (hiszen michaux is
éppen arrafelé kóválygott mint che
columbiában
nekem csak össze kellett montázsolnom
nevezetes naplóikat)
valóban jobban izgat barátom JUGOSLÁVIÁ-ja
mint a MEDITERANSKI BREVIJAR
jóllehet akár kosztolányi
én is mediterrán költőnek tudom magam
ám én függetlenül a térkép mint olyan divatos
 voltától
ténylegesen elkezdtem dolgozni
annak a szeméten talált atlasznak
úgy hívom kuka-atlasz preparálásán
kifestésén-átrajzolásán
akárha egy tetováló műhelybe feküdtem volna be
szent sebestyén
elkezdtünk dolgozni új kiadásán etcetera
igaz, még az sincs kizárva a címe is más lesz
hiszen ez immár csak valaminek
lassan az isten sem tudja minek
talán éppen egy leendő
szovjet köztársaság vagy ahogy
deleuze és guattari írja ÓRIÁSCSAPDA
amely előbb csak állatcsordák később
egész népek foglyul ejtésére szolgál fedőneve
nagyságát nekem velence valamint
az olimposzig húzódó görög tengerpart
 inkorporálásával
sikerült mégis megőriznem
(persze közben úgy tetszik mintha ugyanarról
 a dologról lenne szó
jóllehet immár valójában én is MEDITERANSKI
 BREVIJAR-ról beszélek)
hatalmas munka amit most nem a fenti
 reprezentatív
társasággal fiatal tehetséges festőnőkkel
tetováltatok
fájdalmas operáció minden egyes pórust
újraszúrni
de hát sosem is gondoltam hogy a költészet
pitizés
már a kezdetektől tudtam
méltó feladat lesz ezzel a valamivel birkózni
itt az adria partján
mint birkóztam volt vadszamárként üvöltve
mint jünger (ő írt legszebben dalmáciáról)
 még látott fenn
a monte viperán vadszamarakat
mivel a só kegyetlenül marta felsértett pöcsömet
mint birkóztam volt azzal a kreol lánnyal
abban az elhagyott koperi sópárolóban
ahol később karpo aÇimoviÇ-godina
a pupilije ferkever gratinírozott agya című filmjét
 készítette.
azért említem ezt az adatot, mert őrzöm néhány
(71-ben írtam másik kisfilmjéről, érdemes lenne
elolvasni a Symposionban, mit is)
mint drága kincset (bizonyítékaim mind
 hasonlók
noha semmit sem akarok bizonyítani) őrzöm
néhány felvételét akárha mindig is
 sejtettem volna,
egykor imaginárius (bőrömre tetovált)
atlaszom szerves részévé tűnnek
hintáznak szépen meztelen az elhagyott
 sópárolóból
jóllehet meglehetősen tisztázatlan felségvízi
 viszonyok közepette
az adrián:
át.
akkor bukarestbe utazva a vonat folyosóján
mesélte matvejeviÇ, hogy írt titónak
(erről rajtam kívűl frissiben
talán még csak krleza tudott): mondjon le.
ha lemond, ő lesz az első kommunista
uralkodó aki időben szépen maga adja át
a hatalmat
aztán otthon boldogan vártam
lemondását
mert mondanom sem kell biztos voltam benne
megfogadja predrag jóindulatú tanácsát
nem mondott le
akkor sem amikor a kitűnő szlovén orvosok
már lefűrészelték egyik lábát
pedig én talán még akkor is azt hittem:
predrag levele ott lapul az immár csuromvéres ágy
párnája alatt.