Itt nyugszik Kicsi és Ferike

Áll Ferencz bácsi a Bécsi út egyik buszmegállójában. Görnyedten, szinte derékszögben meghajolva. A hajnali eso - már egy hónapja nem esett - felszentelte az utat, de a megállóban még minden száraz, poros, mocskos. Úgy tunik, a szelek a kínos, nagy tél összes szemetét ide, ebbe az ideiglenesen tákolt tárolóba sodorták, ahol aztán a végtelen várakozó utasok ideges unalmukban, ám ugyanakkor akárha valami nagy versenyen, mindent apróra téptek.


Vasfüggöny

Nem szóltam, jóllehet semmit sem értettem. Ugyanis én nem tudtam, mi az, hogy: vasfüggöny.

Nem maradt más, mint végére járni a dolognak. Megkérdeztem édesanyámat. Mi az, hogy vasfüggöny? Kérdezd meg a Mészáros Pista bácsit, ő kulisszatologató a színházban. Örültem, hogy bemehetek a színházba, ugyanis fülig szerelmes voltam a Csárdáskirálynő főszereplőjébe, mármint magába a királynőbe (akinek az öccse majd Rómában szétveri a Piétát). És akkor Pista bácsi elmagyarázta.


Párolog a deszkakerítés

Mintha csak a dobhártyájára íródtak volna a kinti hangok, szavak, tovább nem jutottak, jóllehet így is volt éppen elég silabizálnivalója, így is eltűnődhetett bizonyos mozzanatok, árnyalatok felett. Elemér ugyanis jól hallotta például, amikor T. Olivér megkérdezte Gorotvát, mit szólt a bothoz?


Polgár baba és a függőleges fakír

E 10 éves háború alatt jócskán elhanyagoltam a TOLNAIt. Magamban. És úgy általában is. Tehát a füzeteimben. A BUR-DON spirálos füzetét például el is veszítettem. Valójában sosem is szoktam meg a spirálos füzeteket. Jobban szeretem a régi, régtôl hányódó, a hurcolkodásokat is átvészelô, mûrostos, román és orosz füzeteket. Albán füzetem nincs. Jóllehet az elsôk között szakosodtam az albán bélyegekre. A filatelisták is számon tartanak. Jóllehet a filatélia Tanganyikáim kapcsán vett elôször tudomást rólam.


Jégzsinór

A Járásszéli naplóból

Milyen vidék és milyen szánalmas föld!

Széchenyi


Az indigó indusok avagy édesapám ún. könyvtára

Elhangzott a szabadkai Városi Könyvtárban június 8-án Atlaszok II. címmel megtartott felolvasóesten.


Nun aber sind zu Indiern

Die Manner gegangen...

Hölderlin


Azonnal gyere kisfiam, mondta túlvilági hangon édesanyám, már földig ér apád szakálla. Igy is alig csoszog, rá rálép, még majd úgy üti agyon magát. Ha rálép, úgy néz ki, mintha valaki szakállánál fogva verné a fejét a földhöz... Megyek, mondtam megszakítva, megyek édesanyám, mondtam Pestről, Leáéktól, a Lónyayból telefonálva: holnap a határról beugrunk hozzátok.


Fadrót

prózai jegyzetek

Szeretek kis dolgokról írni. Akkor lehet nagy dolgokról beszélni. Akik nagy dolgokról írnak, könnyen hasra esnek, mondja Kosztolányi Desiré. Persze megtörténik, kis dolgokról írva is hasra esik az ember (Kosztolányi, igaz, kis dolgok előtt egyetlen egyszer sem) - az talán még kellemetlenebb: fekszik az ember egy kis dolog előtt, hason (lehet az éppen egy kis rakás nagydolog is), mászna feléje, de már nem is látja, nem lát semmit, és most meg az előtt hasról (mert hatalmas táv ez!), a semmi előtt zuhan orra.


Esetem a színházzal

Mivel éppen a napokban megjelent drámakötetem, a Végel(ő)adás kapcsán többen emlegettek ezen a tanácskozáson (ha tudom, el sem jövök), illik szólni valamit magamról. Esetemről pontosabban, esetemről a színházzal mint olyannal. Tehát most szerényen, vagy szerénytelenül, mint egyfajta különös példányt (színházi ebihalat), netán modellt szeretném felmutatni magamat.


Kékítőgolyó

új prózák könyve

„A KIRÁLY: Kék, kék.


Rothadt márvány

(jugoplasztika)

3 4

Veličković azon jugoszláv művészek közé tartozik, akiknek a munkásságát a kezdetektől kísérhettem; úgymint Maurits, Reljić vagy Bernik munkásságát. Amióta Párizsban él, ez évről évre nehezebb. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy volt idő, amikor még elutazhattunk egy-egy tárlatára. Pedig Veličković valóban fontos és sikeres művész, a párizsi akadémia tanára, s éppen most kellene igazán figyelnünk, tanulmányoznunk pályájának alakulását – figyelni, tanulmányozni az innen vitt beidegződések, tapasztalatok, a nagy jugoszláv mesterektől (Hegedušić, Stančić, Šejka) kapott indíttatások hogyan viselkednek, alakulnak át, tűnnek el az ún. nagyvilági közegben.