Kibuggyan a vér a számon

Und die Ameisen tragen mich planlos

Fort, ort, für Wort, fort.

Inger Christensen (G. Laschen ford.)



Utolsó németországi utam alkalmával

nem kis sokkot jelentett számomra

ahogyan látnom kellett

(az eset a stuttgarti rádió tübingeni studiójában történt

valóban egy külön kis hangjáték

magam is hosszú évekig rádiós voltam)

teljesen természetesnek veszik:

németül fogok felolvasni.


Válogatott versek

Ceruzával írt vers

 

Ma (dátum) ennyi meg ennyi órakor

Ha eléd csúsztatom e versféleséget

Azért mégiscsak bolond nagy dolognak

Kellene történni véled

Ceruzával íródott pedig

És még egyszerûbb is lehetne

X-szel jelölném azt a pontot

Amelynek ezt a bolond nagy dolgot

Kellene kiváltania barátom


A kenyérgyár is ott volt a Tolsztoj utcában

„nem úgy isszák a dalt mint a vért”

Thomas Bernhard: Az a pompeji színház



Kicsi keze beletúrt a langyos hamuba

Istenem mindent szórj boríts

Pakolj púposra

Langyos hamuval

Pompejiben is milyen boldogok voltak az emberek

Szép csendéleteket festettek a falakra

Képeket arról milyen szépen szeretkeztek


Valamint életünket sem tekinti regényesnek

A holdvilágra gyanakodtam

 

Az Őrangyalok nevét viselo nagytemplomnak volt akkora kulcsa

Mint a mi nagykapunknak tudom mert gyermekkoromban

Harangoztam

S aki hajnalban soros volt a harangozásnál az vitte haza

Vecsernye után a templom kulcsát

Elokotortam valahogy tehát a kulcsot

És miközben boröndöm a vállamra emeltem

Kitártam nagykapunkat


Mediterrán képeslap

Trpanj


Lea két éves se még

egész nap pucér

a pálma mögül lesi épp

a kis albán cukrászinast

földig érő gipszköténye van

zárás után hallani összetörik

újat öntenek rá

az ellenőröket hogy kibekkeljék

jeget markol

ostyalapokat pakol

egyik rokona new yorkban

felhőkarcolók vázát szereli

az indiánokkal

felstimmeli az egérfogókat

majd a másik pálma őshüllő-

lábához támaszkodik

jóllehet ő pontosan tudja

a hüllő egyszer még nagyot lép

miközben én a dagály kobaltlemezén

hazakocogó szamarakat várom:


Tündérek és a halfarkasok

(a balkáni babérból)

Ahogy a detonáció feldobta

majd szépen visszaejtette

a közben összedőlt meteorológiai állomás

romhalmazának legtetejére

az óriás műszivacs fotelt

100 méterre se álltam

éppen pörgetni kezdtem visszafelé

az orsót

felmászok gondoltam

beleülök

a még szlovén gyártmányú fotelbe:

gyönyörködöm a tündérek

és a halfarkasok játékában

mesélik

az egyik szlavóniai származású

már mi is megszoktuk

mindenkinek a származását nézzük

vámtiszt

ide hordja a nőjét

ebbe a patinás szállóba (JEZERO)


A Jugoslavija-könyv

A JUGOSLAVIJA-könyv (jugoslavenstvo danas

a zágrábi kiadás 82-ben a belgrádi 84-ben)

szerzőjével matvejeviÇtyel

és egy belgrádi kritikusnővel

akinek a férje a vezető horvát kritikus volt éppen

valamint egy gyermekirodalmat fordító kedves szlovén nővel

még mielőtt trgu jiu-ba utaztam volna

meglátogattuk a calea victoriei-n

haulicáék szerkesztőségét:


Pilinszky és Jován

Azt hitték ahogy felfutottam zihálva

a balettpatkányok már ott spicceltek

a tükörfalon

magam is azt hittem ahogy lefutottam

zihálva a földalattiba

(föl-le a tükörfalon)

még mindig félek pissoirnak vélem:

egyből (és nem szépen hajszálanként)

megőszültem.

pedig csak gipszet kubikoltam

egész éjszaka a jovánnak

és ő sztaniol tepsikben nyújtotta

ügyesen akár egy balkáni pék

az is a jovánovics jován

egy balkáni pék

mesélik ugyanis van a balkánon egy fajta

börek: burek s ništa.

azt még heidegger is megkóstolta volna


Egy sópároló

versciklus

EGY SÓPÁROLÓBAN MENEKÜLT

(Varga Tündének)


Óriás fekete hullámok dagadtak

Mint fekete paplanok dunyhák

De mondom akár vízre is utalhattak

Fel is készült a sós víz súlyos

Ütéseire

Össze fogják morzsolni mint ahogyan ő

Éppen összemorzsolt egy legyet

De a kezére pillantva

A légy szemét látta

Minden egyes gyémántfazettában

Ott emelkedtek a hullámok

A fekete paplanok dunyhák

Annyi utat járt de most nem tudta

Merre térjen

Azt sem hogy egyáltalán ki kell-e térnie

Nem csak a légy szeme

A marha szeme is mennyivel szebb

Többet lát


Dagály

Ómama egy rotterdami gengszterfilmben

Egy napon ahogyan beléptem a petőfi

utcai gazdaház tengerivel

teleöntözött szobáin keresztülhaladva

vitéz magdalénához

megdöbbenve láttam

úszik

nem is úszik hajózik

akár ha sétahajózna boldogságában zokogva

a két méteres hosszú bontott hajú csontváz

a tollal tömött lila ágyneműk

akár valami úszópárnák

s a nagy sétahajó halálos ágya körül

ott az én kombináltporos papírosból hajtogatott

kis fregattom

ott a sok boldogan igyekvő sajka