Feljegyzések a vég tónusához

Szalmaszakajtóval a fejemen, kezemben bottal - szamuráj - indulok az első udvarba mogyorót szedni. Valahol kell még lennie a házban szakajtónak, vekniformájú vesszőszakajtónak is. Ez a szalmaszakajtó még a nagyfényi tanyáról való. (Sokáig őriztem - imádtam őket, az az igazság, imádtam halk nyikorgásukat - a kis málnás vesszőkosarakat is. Megdöbbentő, hogy ma már egy sincs belőle.


Vértó (partikuláris havária) avagy feljegyzések a vég tónusához (5. rész)

\"Állok a tónál, s a vizet nézem: a halak sírnak a véres vízben!\" Dóró Sándor (1959)


Jó illatú

Kiment a tágas tornácra


hogy megforgassa az asztalon száradó


citromfüvet


majd dolga végeztével


ahogy visszafelé menet orrához emelte


jó illatú ujjait


megpillantotta magát a kanári kis


szívformájú vásári tükrében


hirtelen lelassította lépteit


(még volt három lépés az ajtóig)


valami olyasmire gondolt


hogyan kellene most ilyen ujjakkal


a kis tükörben


a kis tükörbôl adekvátan folytatni életét


egy év se múlott


véletlen arcához találta emelni ujjait


szarszagúak voltak


de augusztusban


Összeírtam fűt-fát, sefűtsefát

„A költô azt ajánlja: ťNézzétek meg közelrôl, nézzétek meg még közelebbrôl!Ť Nem kerül ki mindig sértetlenül a vállalkozásából, de mint a szegény ember, hasznára tudja fordítani egy olajbogyó örökkévalóságát is.\" René Char (Parancs János ford.) „Bizonyos idô óta egy festô malmtl helyett klorofillal fest.\" R. Reljiĺ „Fű van.\" Pilinszky (Gizgaz)


Semmi. Gipsz.

Lám, könyvem (Gipsz és fadrót - ceruzával visszaírt szobrok: Jovánovics, Megyik, Böröcz) egyik utolsó jegyzetét küldöm elsôként mutatóba neked Jován, jóllehet a Jovánovics Györgynek írt kis könyv elsô fejezetét már a '80-as években felolvastam az Újvidéki Rádióban, ahol néhány évig Sebôk Zolival csináltunk képzôművészeti rovatot, már akkor megmutathattam, közölhettem volna, de azért nem küldtem el, azért nem közöltem, mert óvtam, ne sérüljön, ne piszkolódjon el, ne piszkolja be az ólom, az ólombetű (betűfém), a sok újságtól néha kön


A Niagarát hová viszi


Lassanként oszlott rémülésünk, feltekintgettünk a fellegekbôl omlani látszó vízoszlopokra, s tekintettük az alattunk mormoló fejér örvényt... Vezetônk minden lépten intette a vigyázatot, s igenis elevenen képzeltük az itt történni hallott szerencsétlenségeket, és hogy Chateaubriand is itt törte volt el karját. Bölöni Farkas Sándor


2000. március 15.

A kerti padon üldögélek, a fátyolvirág sövény elôtt, a kopasz nyakú, 100 éves feketefenyôk alatt, szemben: a Homokvárral. A gyenge nap felé emelem arcom. Akárha a mind jobban szaporodó szemölcsöket, a mind jobban kitüremlô ragyát akarnám leöblíteni, lemosni magamról a langyos, tiszta fénnyel.


A Sólyom őrs

Az '50-es évek elején, felderítő fedőnéven újraindult (Ó-) Kanizsán a cserkészcsapat. Voltak fiatalok, akik talán nem is érzékelték, nem is értették ezt a furcsa kettősséget. Persze voltak olyan városok is, ahol nem létezett ez a zavaró kettősség, ahol valóban felderítők, sokszor igen kitűnő, ügyes és buzgó felderítők voltak csupán.


Dionüszosz cool

(Nietzsche írógépe)


Versek a Gyökérrágó című kötetből

Forum, Újvidék, 1986


háromsoros



egy nagykapu eladó kanizsán

az adrián egy világítótornyot kínálnak

tojást vettem a telepen savanyúkáposztát



 



mint kisgyerekek



a tyúkok még mindig csipegetik az alvadt

vért a diófa alatt csipkedik cuppogva min

t kisgyerekek ha csókolóznak