Publicisztika

Esetem a színházzal

Mivel éppen a napokban megjelent drámakötetem, a Végel(ő)adás kapcsán többen emlegettek ezen a tanácskozáson (ha tudom, el sem jövök), illik szólni valamit magamról. Esetemről pontosabban, esetemről a színházzal mint olyannal. Tehát most szerényen, vagy szerénytelenül, mint egyfajta különös példányt (színházi ebihalat), netán modellt szeretném felmutatni magamat.


Fadrót

prózai jegyzetek

Szeretek kis dolgokról írni. Akkor lehet nagy dolgokról beszélni. Akik nagy dolgokról írnak, könnyen hasra esnek, mondja Kosztolányi Desiré. Persze megtörténik, kis dolgokról írva is hasra esik az ember (Kosztolányi, igaz, kis dolgok előtt egyetlen egyszer sem) - az talán még kellemetlenebb: fekszik az ember egy kis dolog előtt, hason (lehet az éppen egy kis rakás nagydolog is), mászna feléje, de már nem is látja, nem lát semmit, és most meg az előtt hasról (mert hatalmas táv ez!), a semmi előtt zuhan orra.


Az indigó indusok avagy édesapám ún. könyvtára

Elhangzott a szabadkai Városi Könyvtárban június 8-án Atlaszok II. címmel megtartott felolvasóesten.


Nun aber sind zu Indiern

Die Manner gegangen...

Hölderlin


Azonnal gyere kisfiam, mondta túlvilági hangon édesanyám, már földig ér apád szakálla. Igy is alig csoszog, rá rálép, még majd úgy üti agyon magát. Ha rálép, úgy néz ki, mintha valaki szakállánál fogva verné a fejét a földhöz... Megyek, mondtam megszakítva, megyek édesanyám, mondtam Pestről, Leáéktól, a Lónyayból telefonálva: holnap a határról beugrunk hozzátok.


Jégzsinór

A Járásszéli naplóból

Milyen vidék és milyen szánalmas föld!

Széchenyi


Mint ő Jeruzsálembe

Hogy szamáron vonultam be Berlinbe, mert szamáron vonultam be, az nem csupán egy szellemes fordulat. Hogy érthetővé tegyem, valójában miről is van szó, hogy bizonyítani tudjam az állítás valóságát, kissé előbbről kell kezdenem.

Az történt ugyanis, hogy nem sokkal indulásom előtt – Szerbia egykor autonóm tartományának, Vajdaságnak északi határzónájában készültem utamra, akárha örökre –, levelet kaptam a határ túlsó oldaláról, Szegedről, irodalomtudós barátomtól, dr. Ilia Mihálytól. Nagyon megörültem levelének, gondoltam, az utat, Berlint illetően lát el tudnivalókkal, közöl egy-két fontos apróságot, annál is inkább, mivel sokáig együtt dolgozott az egyetemen Trakl magyar fordítójával, kiadójával, aki különben a magyar–német szótár egyik megalkotója is ugyanakkor.