Próza

Kékítőgolyó

új prózák könyve

„A KIRÁLY: Kék, kék.


Párolog a deszkakerítés

Mintha csak a dobhártyájára íródtak volna a kinti hangok, szavak, tovább nem jutottak, jóllehet így is volt éppen elég silabizálnivalója, így is eltűnődhetett bizonyos mozzanatok, árnyalatok felett. Elemér ugyanis jól hallotta például, amikor T. Olivér megkérdezte Gorotvát, mit szólt a bothoz?


Vasfüggöny

Nem szóltam, jóllehet semmit sem értettem. Ugyanis én nem tudtam, mi az, hogy: vasfüggöny.

Nem maradt más, mint végére járni a dolognak. Megkérdeztem édesanyámat. Mi az, hogy vasfüggöny? Kérdezd meg a Mészáros Pista bácsit, ő kulisszatologató a színházban. Örültem, hogy bemehetek a színházba, ugyanis fülig szerelmes voltam a Csárdáskirálynő főszereplőjébe, mármint magába a királynőbe (akinek az öccse majd Rómában szétveri a Piétát). És akkor Pista bácsi elmagyarázta.


Itt nyugszik Kicsi és Ferike

Áll Ferencz bácsi a Bécsi út egyik buszmegállójában. Görnyedten, szinte derékszögben meghajolva. A hajnali eso - már egy hónapja nem esett - felszentelte az utat, de a megállóban még minden száraz, poros, mocskos. Úgy tunik, a szelek a kínos, nagy tél összes szemetét ide, ebbe az ideiglenesen tákolt tárolóba sodorták, ahol aztán a végtelen várakozó utasok ideges unalmukban, ám ugyanakkor akárha valami nagy versenyen, mindent apróra téptek.


Susztermatt

Érdekes, miközben Csanádi úrról, a szabadkai piacok főfelügyelőjéről meséltem - kissé részletesebben kellett mesélnem Csanádi úrról, a szabadkai piacok főfelügyelőjéről, mármint arról, hogyan is lett fiam filmjének egyik főszereplőjévé, pontosabban a főszereplő, a debreceni származású Nyitrai Illés, a Studio K. színészének apjává -, olykor sikerült elkapnom Jonathán egy-egy mondatát is.


A glóbusz


Olivér a balkáni kilimmel leterített kisasztalról felvette  az éjszaka forgatott Nietzsche-kötetet (Zarathustra jegyzetfüzetei), hogy afféle reggeli agytornaként kimásoljon valamit. Valójában mindössze  egyetlen mondatról volt szó, ám – és ez kissé megzavarta, erre nem volt felkészülve –  az égve hagyott kis asztali lámpa (amióta Molotov-koktélt dobtak a Homokvárra, itt-ott  égve felejtettek egy-egy lámpát, legalábbis úgy tettek, mintha égve felejtették volna, jóllehet féltek) megégette a könyv fedelén a festéket, és egy izgalmas, új, akárha átlyukasztott fedőlap keletkezett. Zavartan forgatta, tapogatta  a még forró fedelű könyvet, lyukat. Mintha én terveztem volna, gondolta felülmúlva zavarát Olivér, és a komputer mellé helyezte. 


Nem galamb

Beszéd a Magyar Irodalmi Díj átvételekor

Tisztelt Alapítók, Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, valós és imaginárius beszélgetotársam: Parti Nagy Lajos,

- úgy gondoltam, szép nagy ívben elhúzok a könyv fölött, s mindössze egy kis, egy nagyon kis próza felolvasásával köszönöm meg a díjat, a laudációt. Igen, talán így lenne a legstílusosabb, az eddigi kitüntetettek is hasonlóan cselekedtek: a díj nagyságával fordított arányban nyilvánulni meg itt Önök elott.


Könyvbalta Avagy a jóság és a könyörületesség megmagyarázhatatlan imperatívusza

Megnyitóbeszéd - Könyvhét 2005


Magamfajta vidéki írónak nagy megtiszteltetés az ünnepi könyvhét megnyitása. Azért mondom ezt, mert megfigyelhettem, majdhogynem tanulmányozhattam magam: laptopom őrzi a felkérés pillanataiban leírt első feljegyzéseimet. Vadonatúj volt, azokban a napokban vettem Berlinben, a Stutti orosz érdekeltségű, szexshopsorába ékelt kis műszaki boltban, amelyet Tóth Tihamér vezetett. Amikor egyszer utalást tettem nevére, mosolyogva mondotta: apja csodálója volt Tóth Tihamérnak.


Életem legszebb irodalmi estje

Kisprózák nagyobb tömbök közül


És Franck



Ismertem egy írót. Ugyanabba a kávéházba jártunk újságot olvasni. Megfigyeltem. Szépen tudta használni zsebeit. Vékony, aranyszegélyű határidőnaplót használt, mindig vasalt zsebkendőt. Körmei tiszták voltak, gondozottak, havonta egyszer pedikűröshöz járt. Naponta borotválkozott. Sosem láttam zavartnak, ziláltnak, a pánik meg sem környékezte, nemhogy még olykor el is uralkodott volna rajta, mint a kávéház másik sarkában ülő kollégáján. Cipője mindig fénylett, szemben korunk egyik legnagyobb zeneszerzőjével (írónk kitűnő ismerője volt munkásságának), aki elvből nem tisztította cipőjét egész életében. Szóval ismertem egy írót.


Dionüszosz cool

(Nietzsche írógépe)


A Sólyom őrs

Az '50-es évek elején, felderítő fedőnéven újraindult (Ó-) Kanizsán a cserkészcsapat. Voltak fiatalok, akik talán nem is érzékelték, nem is értették ezt a furcsa kettősséget. Persze voltak olyan városok is, ahol nem létezett ez a zavaró kettősség, ahol valóban felderítők, sokszor igen kitűnő, ügyes és buzgó felderítők voltak csupán.


2000. március 15.

A kerti padon üldögélek, a fátyolvirág sövény elôtt, a kopasz nyakú, 100 éves feketefenyôk alatt, szemben: a Homokvárral. A gyenge nap felé emelem arcom. Akárha a mind jobban szaporodó szemölcsöket, a mind jobban kitüremlô ragyát akarnám leöblíteni, lemosni magamról a langyos, tiszta fénnyel.


Összeírtam fűt-fát, sefűtsefát

„A költô azt ajánlja: ťNézzétek meg közelrôl, nézzétek meg még közelebbrôl!Ť Nem kerül ki mindig sértetlenül a vállalkozásából, de mint a szegény ember, hasznára tudja fordítani egy olajbogyó örökkévalóságát is.\" René Char (Parancs János ford.) „Bizonyos idô óta egy festô malmtl helyett klorofillal fest.\" R. Reljiĺ „Fű van.\" Pilinszky (Gizgaz)


Csalogány

Gorotva öreg, szürke Opeljában hajtott hazafelé újvidékrôl Palicsra, lassan, ráérôsen, talán még sosem ennyire ráérôsen. Mindig idôzavarban volt, ahogy ô szokta volt mondani, általános pánikban élt. Nem ismert magára, egyszer még a visszapillantóban is megnézte, ellenôrizte, valóban ô ül-e a volánnál, mert tényleg nem emlékezett, mikor is volt ennyire nyugodt, ráérôs. Talán elôször történt meg vele, hogy indulás elôtt nem pillantott az órájára, nem határozta meg körülbelül, mikor is kell hazaérnie.