Esszé

Rothadt márvány

(jugoplasztika)

3 4

Veličković azon jugoszláv művészek közé tartozik, akiknek a munkásságát a kezdetektől kísérhettem; úgymint Maurits, Reljić vagy Bernik munkásságát. Amióta Párizsban él, ez évről évre nehezebb. Ma már szinte hihetetlenül hangzik, hogy volt idő, amikor még elutazhattunk egy-egy tárlatára. Pedig Veličković valóban fontos és sikeres művész, a párizsi akadémia tanára, s éppen most kellene igazán figyelnünk, tanulmányoznunk pályájának alakulását – figyelni, tanulmányozni az innen vitt beidegződések, tapasztalatok, a nagy jugoszláv mesterektől (Hegedušić, Stančić, Šejka) kapott indíttatások hogyan viselkednek, alakulnak át, tűnnek el az ún. nagyvilági közegben.


Polgár baba és a függőleges fakír

E 10 éves háború alatt jócskán elhanyagoltam a TOLNAIt. Magamban. És úgy általában is. Tehát a füzeteimben. A BUR-DON spirálos füzetét például el is veszítettem. Valójában sosem is szoktam meg a spirálos füzeteket. Jobban szeretem a régi, régtôl hányódó, a hurcolkodásokat is átvészelô, mûrostos, román és orosz füzeteket. Albán füzetem nincs. Jóllehet az elsôk között szakosodtam az albán bélyegekre. A filatelisták is számon tartanak. Jóllehet a filatélia Tanganyikáim kapcsán vett elôször tudomást rólam.


Semmi. Gipsz.

Lám, könyvem (Gipsz és fadrót - ceruzával visszaírt szobrok: Jovánovics, Megyik, Böröcz) egyik utolsó jegyzetét küldöm elsôként mutatóba neked Jován, jóllehet a Jovánovics Györgynek írt kis könyv elsô fejezetét már a '80-as években felolvastam az Újvidéki Rádióban, ahol néhány évig Sebôk Zolival csináltunk képzôművészeti rovatot, már akkor megmutathattam, közölhettem volna, de azért nem küldtem el, azért nem közöltem, mert óvtam, ne sérüljön, ne piszkolódjon el, ne piszkolja be az ólom, az ólombetű (betűfém), a sok újságtól néha kön


Vértó (partikuláris havária) avagy feljegyzések a vég tónusához (5. rész)

\"Állok a tónál, s a vizet nézem: a halak sírnak a véres vízben!\" Dóró Sándor (1959)


Feljegyzések a vég tónusához

Szalmaszakajtóval a fejemen, kezemben bottal - szamuráj - indulok az első udvarba mogyorót szedni. Valahol kell még lennie a házban szakajtónak, vekniformájú vesszőszakajtónak is. Ez a szalmaszakajtó még a nagyfényi tanyáról való. (Sokáig őriztem - imádtam őket, az az igazság, imádtam halk nyikorgásukat - a kis málnás vesszőkosarakat is. Megdöbbentő, hogy ma már egy sincs belőle.


Gyengédebben egy (két) levél piszkozata, avagy feljegyzések a vég tónusához

Gyengédebben gyengédebben gyengédebben. (Nem, ez nem Lenin, ez parafrázis.)


Gyengédebben egy (két) levél piszkozata, avagy feljegyzések a vég tónusához

Gyengédebben gyengédebben gyengédebben. (Nem, ez nem Lenin, ez parafrázis.)


Feljegyzések a vég tónusához (4. rész) A csantavéri kisbicskázás B. Petárnak (Csantavér)

Mint a töltött galamb. Olyan voltam. Mint a töltött galamb, Ottó úr, mondogatja Dudus. Illegve-billegve elnyűtt magassarkú papucsában, mutatja is, milyen volt, milyen bögyös-faros. Elsô férjem nagyon szeretett volna meztelen látni, könyörgött, csak egyszer engedjem neki végignézni, hogyan mosakszom, énekelve, a nagylavórban. De olyankor mindig kisöprűztem, kizártam a konyhából. Aztán meg egyszer csak jött, ott volt: a háború. Mert az nem jön, hanem egyszer csak ott van. Szinte nem is maradt idôm azt mondani elsô férjemnek, na, jól van, gyere.


A repülő úr és a repülő leány avagy feljegyzések a vég tónusához (3. rész)

Ha jól emlékszem - jóllehet még nem emlékezem és máris ilyen jellegű problémáim vannak -, '67-ben vezetett el egyszer Jasna Melyinger a Nazor nevét viselő, nekem akkor eldugottnak, isten háta mögöttinek tűnő, kis, péterváradi könyvtárba.